Mindez abból következett, hogy alulról jövő kezdeményezés révén négyen – Csete Gábor (Manek), Vida Vera, Szabó Miklós Márton (Miki357) és Vermes Orsi – szervezték meg, zsűrinek pedig meghívták Vágvölgyi B. András rendezőt, Dobos Tamás operatőrt, Izilt, a Petőfi rádió zenei szerkesztőjét, Libor Anitát, az Index.hu kultúrarovatának vezetőjét és Ács Danit, a 444.hu újságíróját.
Amikor péntek délután még alig lézengtek a Toldi előterében, és a Nagyterem bármely bársonyszékbe belesüppedhetett a néző, ez némiképp azt a – mint később kiderült – téves érzetet kelthette, hogy nem sok babér terem majd ennek az újabb filmes eseménynek. Azonban az idő múlásával a szabad ülőhelyek száma megfogyatkozott, és mire elütötte az óra a fél kilencet, az utolsó blokk vetítésén a terem megtelt, egy-egy klip előtti és utáni nevetés, bosszankodás vagy döbbent csend többet árult el a közönség véleményéről, mintha nyílt szavazást tartottak volna. Mindegyikre volt példa, olykor egyöntetűen, olykor egymás reakcióit kifigurázva, ami némileg paradox módon mégis meghitté tette a vetítést.
Az utolsó blokk után kitóduló tömegben nem egy fiatal feltörekvő tehetséget lehetett látni, ott volt a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan Jakab Julija, a Sorstalanság Nagy Marcellja, a Színház és Filmművészeti Egyetem háromnegyede, ismert és kevésbé ismert zenekarok tagjai, kultúrrovatok újságírói, zenei bloggerek cigiztek együtt a díjátadóra várva, majd háromnegyed tizenegykor az utolsó slukk és sörkorty után a tömeg behömpölygött a nagyterembe, hogy megünnepelje a mezőny legjobbjait.
A közönségnek vetített blokkokban tíz kategória (legjobb trash, operatőr, zene, styling, látvány, vágás, animáció, koncepció, nobudget, rendezés) volt, de a díjátadón tizenháromban díjazták az alkotásokat, kiegészítve a legjobb klip, a legjobb 2010 előtti és a zsűri különdíjával.
