Eredetiség, kifogástalan művészi színvonal, az erőt, szigorúságot sugárzó egyenruha ellenére is játékosság és a hagyományok továbbvitele egy valódi 21. századi show keretei között. Röviden így lehetne jellemezni az orosz hadsereg „elitalakulatát”, a mára Oroszország egyik szimbólumává vált Alekszandrov együttest, amely a hét végén Budapesten kezdte meg a második világháborúban a náci Németország felett aratott győzelem 70. évfordulója előtt tisztelgő turnéját.
Hetven éve a Vörös Hadsereg vonult Berlinig, ma az orosz hadsereg kórusa járja be ugyanezt az utat. Az „Alekszandrovciként” is ismert világhírű férfikórusból, zenekarból és táncosokból álló, 120 tagú együttes Budapest után fellép Belgrádban, Szófiában, Bukarestben, Varsóban, Bécsben, Pozsonyban, Prágában és Berlinben is. A budapesti koncertet az első magyar komolyzenei tehetségkutató verseny virtuózainak csoportbemutatója vezette fel, hogy aztán a színpadra vonuljon a magyar fővárosban az utóbbi években többször, idén már másodszor megforduló Alekszandrov.
A kétórás műsor első felében megszólaltak a második világháború történetétől elválaszthatatlan orosz dalok, mint a Szvjasennaja vojna, a Szmugljanka vagy a Gyeny pobedi, majd a második részben az orosz népzene és néptánc vitte a prímet. Köztük szép gesztusként hallhattunk egy magyar népdalt, s a Monti csárdást balalajkán. A ráadásban az együttes világhírű szólistája, Vagyim Ananyjev, azaz „Mister Kalinka” utánozhatatlan hangján elénekelte a talán legismertebb orosz népdalt, s a fergeteges előadást stílszerűen a Katyusa zárta.
Az együttest 87 éve, 1928-ban alapította egy fiatal moszkvai karmester, a csapat névadója, Alekszandr Alekszandrov. Halála után, 1946-tól 1987-es visszavonulásáig fia, Borisz irányította a közben nemcsak otthon, de az egész világban ismertté vált együttest, amely ma talán népszerűbb, mint valaha. Az elmúlt negyedszázadban fellépett a NATO brüsszeli központjában, de ugyanúgy elnyerte II. János Pál pápa tetszését is.
A világ több mint hetven országában jártak, s mint az együttes igazgatója a budapesti előadás előtt egy sajtóbeszélgetésen fogalmazott, a siker titka a rengeteg munka mellett – még az utazások közben, az előadások előtt is próbálnak – az, hogy mind a zenében, mind pedig a táncban az orosz hagyományokra alapoznak, s mindig zenekarral lépnek fel.
Leonyid Malev kiemelte repertoárjuk sokszínűségét is, hiszen az orosz népdaloktól az egyházi zenén át az operaáriákig és a popzenéig sok mindent hallhatunk előadásukban. Még a kilencvenes évek elején felléptek a finn punkcsapattal, a Leningrad Cowboysszal, adtak közös koncertet a francia Jean-Jacques Goldmannal, bevetették őket a moszkvai Eurovíziós Dalfesztiválon, s nélkülük a hazai olimpiák sem nyílhattak meg. Az igazgató lapunknak elmondta, feldolgozták szimfonikus hangszerelésben a Beatles dalait is, amellyel az Alekszandrov megint egy újabb arcát mutathatja meg.
Igazi klasszikusokkal, világmárkával állunk tehát szemben, amit mi sem bizonyít jobban, hogy már hamisítják is, így aztán senki se lepődjön meg, ha hasonló néven más együttes is megfordul Budapesten.
