Így legyen az év költője Amerikában

Bődületes karriert futott be a mellőzött amerikai költő verse, amint kínai hangzású névvel írta alá.

A Legjobb Amerikai Költészeti Sorozat 2015-ös kiadása kedden kerül nyomtatásba – olvasható az amerikai portálon.

A 75 művet tartalmazó gyűjteménybe bekerült a vágyak abszurditásáról írt „A méhek, a virágok, Jézus, ősi tigrisek, Poszeidón, Ádám és Éva” című húszsoros vers Yi-Fen-Chou tollából. A mű kiválasztása után viszont csúnya meglepetés érte a szerkesztőt, Sherman Alexie-t: „Yi-Fen-Chou” közölte vele, hogy ő valójában egy Fort Wayne-i családfakutató, aki ráadásul fehér bőrű, és az igazi neve Michael Derrick Hudson, a kínai csengésű álnevet pedig azért választotta, mert amíg eredeti nevét használta, negyven folyóirattól utasították vissza ugyanezt a versét. Ugyanakkor azt is elmondta, ezek után nem lenne benne harag, ha mégsem jelenne meg a vers, bár ha valóban ez 2015 egyik legjobb amerikai költeménye, akkor nem lenne nagy gond, ha nyomtatásba is kerülne.

A vers egyébként azután került be a válogatásba, hogy az egyik irodalmi folyóirat „Yi-Fen-Chou” három másik művével együtt még 2014 őszén megjelentette.

A történtek nyomán azonnal kitört a botrány, elárasztva az Amerikában népszerű Twittert, ahol olyan vélemények, mint az írói álnév hagyománya vagy a magukat férfi álnévvel jegyző női írók, költők, ütköztek Hudson támadóival, akik szerint a férfi egyszerűen csak egy rasszista csaló. A Chapman Egyetem tanára, Victoria Chang költő szerint a férfi tette minden ázsiai-amerikai erőfeszítését degradálja, mert azt a látszatot kelti, hogy a kisebbséghez tartozó emberek csupán etnikai hovatartozásuk révén érhetnek el sikereket.

A kötet szerkesztője viszont azzal védekezett, hogy ő benyújtott műveket mindig elfogulatlanul, a szerző korábbi munkásságát figyelmen kívül hagyva olvassa, minden költemény „önmagában áll meg vagy bukik el”.

Azt ugyanakkor elismerte, hogy nagyobb figyelemmel olvasta a művet, mert azt hitte, kínai-amerikai a szerzője. Ugyanakkor ha most kiszedné a válogatásból, az azt mutatná, tényleg csak a szerző neve miatt válogatta azt be, és ezzel kétségbe vonná a többi 74 vers kiválasztásának tisztaságát is. Egyébként pedig minden verset azért szerkesztett bele az évkönyvbe, mert tetszett neki.

Egy korábban díjazott – egyébként indián származású – költő szerint „Yi-Fen-Chou” ugyanúgy előnyöket élvezett a származása miatt, ahogy szerinte korábban sok fehér férfi költő is megkapta ugyanezen előnyöket. Szerinte épp ezért nem kéne kihagyni a verset, mert a szerkesztő azzal tagadta volna, hogy szándékosan válogatta be a kínai-amerikai költőt, hogy harcoljon a faji és etnikai diszkrimináció ellen, ami jelen van az irodalmi életben.

Bár sokan elfogadták, Chang nem elégedett meg a szerkesztő magyarázatával, szerinte ki kellett volna húzni az alkotást, mert Hudson visszaélt a rendszerrel, ráadásul a botránnyal az egész irodalmi világ hírét rombolta. Szintén kritikákat fogalmazott meg Eve Ewing író-költő, aki szerint a kirekesztett, színes bőrű költők pozitív diszkriminálása nem a korábbi „fehér elnyomás” megfordítása, és a „rasszista indíttatású” vers megtartása ártott a kiadvány sokszínűségének is.

A The Washington Post cikkírója szerint az eset azt a kérdést is felveti, mennyire fontos a szerző személye egy vers esetében, és amikor sokszínűséget akarunk, a tartalom vagy az alkotó számít igazán?

Az ügy kapcsán egyébként felvetett kérdések hazánkban is relevánsak, akár a származási alapon kapott előnyök igazságossága, akár az ilyen előnyökért „identitást váltó” személyek morális megítélése kerül célkeresztbe. Elvégre Magyarországon is mindenki maga választhatja meg az identitását, tehát annak számít, aminek vallja magát. Így ha például valaki cigánynak vallja magát, akkor is részesülhet roma ösztöndíjból, ha egyébként nem is cigány származású, és így virágozhat az etnobiznisz is a választások idején.