Munkások. Szegény sorsú, tragédiák közelében élő emberek. Fejes Endre alakjai romantikától, pátosztól mentes, realista figurák, mellettük ott lopakodik a pusztulás. Mocorgót, a mindenbe belekeveredő, börtönviselt proletárfiút ötvenhatban puskasorozat terítette le, sírja napokig ott állt a Bakáts téren a többi halom között. „Nyugtalan, ideges fiú volt Nagyon verte őt a sors.” Fejes Endre másik hőse, Hábetler Jani maga vált gyilkossá: a sógorát ölte meg a Rozsdatemetőben, ebben a kiváló, idősebb Hábetler János és Pék Mária munkáscsaládjának a Lágymányostól Pestig érő, történelmi fordulatoktól vert, hányattatott hétköznapjait elénk táró regényben.
Gyilkosságot követett el a nyolc általánost végzett lakatosfiú is a Normafától nem messze, az erdőben. Onnan taxival a szigeti Nagyszállóhoz hajtatott; arca „szeplős a vértől, nyaka, fehér inge telespriccelve vérrel”. Így adta föl magát a rendőrnek. Ezen a ponton ér véget a jól ismert kisregény, a Jó estét nyár, jó estét szerelem. A lakatosfiút, akiről Fejes Endre a hősét mintázta, a hatvanas évek elején akasztották föl gyilkosságért. Bírósági iratait az író áttekinthette; így született meg a másfél ezer forintból élő, magát görög diplomatának kiadó s a nőket Viktor Edman álnéven házassági ajánlatokkal szédítő, majd rászedő munkás története. A regényből tévéfilm is készült Harsányi Gábor emlékezetes főszereplésével. A musicalváltozatot 1977-ben mutatták be Marton László rendezésében a Vígszínházban, Hegedűs D. Géza volt a lakatosfiú.
Szász János 2015-ös adaptációja nem aktualizál, nem kívánja a jelenbe hozni egy manapság letűnőben lévő, vagy legalábbis erősen átformálódó, valaha jelentős társadalmi réteg különös reprezentánsát, sem a regényhez és vele a munkásokhoz, a korabeli Magyarországhoz elválaszthatatlanul kötődő kérdéseket. Azzal együtt, hogy a darabot a hatvanas években tartja – sőt, az eredetihez képest néhány évvel korábbra, a valódi gyilkosság idejére helyezi –, háttérbe szorítja a kor ma már érdektelennek ható társadalmi problémáit, előtérbe tolva a lélektani okokat. 2015-ben a fodrászüzlet rádiójából is más szól: elmarad a hiteles környezet meghatározásához régen fontos allúzió, a prágai tavasz 1968-as eltiprására utaló rádióközlemény.
Az új előadás készítői elővették a brutális gyilkosságot aprólékosan rögzítő korabeli jegyzőkönyveket, amelyből az író is dolgozott. A bírósági vallomástétel idősíkjába összpontosítja a történetet Szász János, ez az origó, amelyből végeredményben retrospektív módon bontakozik ki a cselekmény. A számonkérés finom középpontba állítása az események végzetszerűségét emeli ki, baljóslatúan már a kezdetektől a tragédiára fókuszál. Ez pedig az előadásnak végig kitartó, különös delejezőerőt kölcsönöz, amely nyomasztó hatásával más lélektani akusztikát ad a slágerszerű dalbetéteknek is. Az eredeti színpadi változathoz képest a jegyzőkönyvekből új részletet is beiktatnak a szövegbe: a fiú meg kívánja mérgezni az egyik fiatal lányt, aki leleplezte üzelmeit. A betoldás zenei része messze van a musical világától, inkább Pintér Béla előadásainak recitatív énekmondását idézi.
Az előadás szuggesztivitását erősíti a tetszőlegesen mozgatható, a korabeli tapéták szín- és formavilágát hordozó paravánokon időnként feltűnő háttérvetítés. Egyik pillanatban mintha a hatvanas-hetvenes évek kísérleti rövidfilmjeinek kockái elevenednének meg, amelyeket aztán bírósági jegyzőkönyvek töredékei, pusztulást sugalló, a szereplők arcát idéző, anatómiai ábrákat utánzó alakzatok követnek.
A főszereplő, Wunderlich József játéka rendkívül erős, nagy energiákat mozgósít, újszerű, hiteles figurát teremt, amely jelentősen eltér attól, ahogy eddig Viktor Edmant – akár Harsányi Gábor alakításában – a közönség láthatta. Wunderlichet jól kiegészíti Börcsök Enikő egyszerű, elesett, némi vidámságot és kétségbeesett gyanakvást egyszerre hordozó Varga Veronikája és az anyaként, illetve virágárusként is feltűnő, néhány gesztussal komplett életutakat sejtető Kútvölgyi Erzsébet. A mostani szereplők közül egyébként ő az egyetlen, akit Varga Veronikaként az ősbemutatón is láthattak a nézők.
(Fejes Endre–Presser Gábor: Jó estét nyár, jó estét szerelem. Pesti Színház. Rendező: Szász János.)
