A harmincéves háború utolsó napján játszódó Friedenstag jól megfér a Daphné és Apollón mitológiai történetét feldolgozó opera mellett, sőt valójában kiegészítik egymást – mondta Kocsis Zoltán. „Az egyik az ember és ember közötti megbékélésről, a másik az ember és természet közötti megbékélésről szól” – fogalmazott az NFZ főzeneigazgatója, aki szerint Némedi Csaba rendező zseniálisan fűzte össze mindazokat a szálakat, amelyek a két operában közösen futnak.
Strauss igyekezett távol tartani egymástól a két mű zenei témáit, talán még harmóniavilágát is, bár itt kétségkívül vannak átfedések – mutatott rá Kocsis Zoltán. „Straussnak olyan sajátos a harmóniavilága, hogy ezek az átfedések tulajdonképpen természetesek. De ha Mozartnál erénynek tartjuk, hogy bizonyos témák több azonos korszakban írt művében is felbukkannak, miért ne lehetne ez erény Richard Straussnál is?”
Maga a komponista a Daphnét tartotta kedvenc operájának. „Állítólag minden alkalommal, amikor egy társaság összegyűlt Garmisch-Partenkirchenben vagy máshol, ahol Strauss megfordult, mindig megragadta az alkalmat, hogy leüljön a zongorához és a Daphnéból játsszon részleteket, amit nem is csodálok, mert gyönyörű témák és gondolatok vannak benne” – mesélte.
Kocsis Zoltán úgy látja, az utóbbi időben a világ operaszínpadain egyre inkább érvényesítik Strauss szándékát, mely szerint együtt kell előadni a darabokat.
„Sajnos a Friedenstagnak van egy nagyon rosszízű politikai felhangja, mégpedig az, hogy Hitler meglátogatta a bécsi előadást. A darabot ezért később nem nagyon játszották, pedig tulajdonképpen pont arról van szó, hogy a komponista a legtöbbet tette, amit az adott szituációban tehetett: figyelmeztette a birodalom vezetőit, hogy vigyázzanak a háborúval.” (A béke napja ősbemutatója 1938. július 24-én volt Münchenben, a Daphnét nem sokkal később, 1938. október 15-én mutatták be a drezdai Semperoperben. Bár az operákat külön mutatták be, a zeneszerző eredeti szándéka a közös színpadra állítás volt.)
Az NFZ Richard Strauss-sorozata az Úrhatnám polgárral folytatódhat, amely egy kísérőzene, így előadják hozzá az eredeti darabot is – nem a Moliere-t, hanem az abból készült Hofmannsthal-adaptációt. „Nagy szerencsénkre ugyanaz a Parti Nagy Lajos, aki az eredeti Moliere-darabot fordította, elvállalta a Hofmannsthal-féle változat magyar fordítását is” – jegyezte meg Kocsis Zoltán.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!