Az a hegedű, amelynek vonói sorra mentek tönkre, lényegében egy koncert egy teljes vonószőrt áldozott be a látványos, sokszor érthetetlenül vad előadás érdekében. Lajkó Félix tehetségét soha nem vitatta senki, ezeket az allűröket annál inkább, mindenki inkább a show-t látta benne, mint a belülről fakadó energia féktelenségét.
Mostanra viszont ez a szilajság megszelídült, talán a korral, talán a belátással, mindenesetre jót tett neki: mostanra beérett Lajkó Félix igazi belső hangja, amely úgy marad virtuóz és örökmozgó, hogy már nem kellenek hozzá látványos külsőségek.
(Lajkó Félix & Balázs János: Jelszó. Fonó, 2014.)
