Stefano Zuffi, a kiállítás kurátora a „bemutatott művek sokszólamú, de harmonikus koncertjéről” beszélt, amely a reneszánsztól a 20. század elejéig vezet, az európai művészet csaknem öt évszázadán át. – A tárlat minden terme saját karakterrel bír, és jól bemutatja az európai festészet egy-egy iskoláját, korszakát – fűzte hozzá Zuffi, külön kiemelve a szimbolista művészek szekcióját, ahol Böcklin, Stuck, Rodin és Segantini alkotásai mellett két nagyszerű magyar művész munkáit: Rippl-Rónai Kalitkás nőjét és Vaszary Aranykor című festményét is megcsodálhatja a milánói közönség.
A Palazzo Reale tárlata a velencei reneszánsz festészet bemutatásával indul, itt kapott helyet például Tintoretto Emmauszi vacsorája, valamint Tiziano, Veronese és Moroni festményei. A következő teremben láthatók a Szépművészeti emblematikus kincsei, Raffaello Esterházy Madonnája és Leonardo da Vinci Anghiari csata című festményéhez készült rajza, valamint a szintén az ő nevéhez fűződő bronz lovas szobor.
A harmadik szakasz az európai reneszánszról ad áttekintést, többek között Cranach, Dürer, Altdorfer művei segítségével. A 17. század művészetét, illetve a barokk korszakot Velázquez-, Rubens- és Gentileschi-festmények, továbbá Claude Lorrain, Van Dyck, Murillo és Rembrandt alkotásai reprezentálják.
A következő évszázad jelentős művészei közül Tiepolo, Canaletto és Bellotto kaptak helyet a kiállítás következő szakaszában, de ebben a részben találkozhatnak a látogatók Goya Vízhordó lányával és Késélőzőjével, valamint Messerschmidt Ásító című szobrával is. A szimbolizmust bemutató szekció után, a tárlatot záró teremben többek között Manet, Gauguin, Cézanne, Szinyei és Bortnyik művei láthatók 2016. február 7-ig.
