Egy igazi csiszolatlan gyémántot vetett partra a szocreál valóság. Ők a Panel Surfers a napfényes Tatabányáról. A Holló Máté (ének, gitár), Mutter Ferenc (basszusgitár) és Krupánszki Balázs (dob) fémjelezte trió igazi garázs szörfrock hangulatot csempész a szomorú szívekbe. Most debütáló négy számos kislemezük nagyon jó kis anyag. Az egész teljesen olyan, mintha a Beach Boys tagjai – miután rengeteg pszichedelikus meg egyéb rock zenét hallgattak – nagyon dühösen üvöltenének egy panellakás alagsori pincéjéből.
S hogy miért is írok ilyesmiket, arra Holló Máté gyorsan meg is adja a választ:
Nem akarok nagyon negatív és rosszindulatú lenni, de Tatabányán sajnos az a helyzet, hogy a középiskola után vagy mész Budapestre, vagy a gyárba. Ez a valóság, tragikomikusan fogalmazva olykor kicsit olyan érzése van az embernek, mintha bizonyos tekintetben Észak-Koreába csöppent volna. Mi épp ezért mindig tudatosan ki akartunk törni ebből.
A posztindusztriális hangulat persze nem csak ebben a városban érhető tetten. Így alapból ennek még nem kellene eleve elrendelnie a zenéjükből érezhető, keserédes lemondásokból fakadó dühös lázadást. Mert ez tényleg lázadás a javából. Nem amolyan fővárosi polgárfiúk szplínes sóhajai törnek elő a hangjegyek közül, hanem a nyers neszenektek-hangulat, annak minden pozitív egyszerűségével megfűszerezve.
Szóval akkor honnan is ez a garázs-szörf rock? Mint Máté elmesélte, Fecóval sikerült kipislantaniuk az Egyesült Államokba. Megtettek 3000 mérföldet egy Black Flag-koncertig, és Kaliforniában nagyon elkapta őket a lendület. (Talán mint Tankcsapdáék Johnnyját elhíresült 1990-es dalukban.) Előtte is imádták a szörfös zenét, majd végül egy vittulás Keeymen-koncert volt az utolsó lökés az induláshoz. Ekkor jöttek rá, van még ember a földön, aki darálja az ősinstrumentális szörfzenét.
Írtunk is egy ilyen számot, aztán rájöttünk, hogy Tatabányán nehéz átadni ezt a kaliforniai hangzást: nincsenek pálmafák, csak panelházak meg melósbuszok, semmi vadság. Ezért kihasználva a szürke panelhatást ötvözve a szörfzenével lett egy ilyen noise-hangzás, fuzz-pedál, halál, ami inkább élőben jön ki.
Nincs tehát megállás. „A lényeg, hogy pár akkordból csinálunk zenét nagyon dühösen. Kompromisszumok nélkül élvezzük, amit csinálunk. Soha nem lesz kimatekozva vagy tökéletesítve, csak ahogy jön. De szerintem attól lesz energikus, hogy őszinte” – avattak be a srácok az ars poeticájukba.
Mint megtudtam, csak azt a régi bányászlabort sajnálják, ahol korábban próbáltak.
Nem volt fűtés, és egy temető mellett dekkoltunk a város végében. Kicsit hiányzik, bármennyire is imádunk a Keleti Blokkban zenélni.
Ami a kislemezük fizikai valóját illeti: a péceli Pluto Sound kiadó-stúdiónál készült Huszár Kristóf és Mák Tivadar lelkes közreműködésével. „Kristóf barátunk végezte a keverést és nagyjából minden munkálatot, mert mi dilettánsok vagyunk azon a néhány akkordon túl. Összesen tizenkét órát töltöttünk a felvétellel” – mondta Máté.
Ha pedig ekkora felvezetést csaptunk az egésznek, ím, itt az anyag, lehet szépen széthallgatni:
Aki élőben kíváncsi a Panel Surfersre, szombat este meglesheti őket az A38 hajón. A Middlemist Red előtt csapnak majd a húrok közé. Nem csak ösztönös szörf-rock-fanatikusoknak.
