„Érdekes, hogy az életművem egy tekintélyes részét a kórusművek teszik ki, mégis kezdetben nem vonzott ez a műfaj. Fiatal koromban Kodály hangzását egy kissé idejétmúltnak éreztem. Később aztán ez megváltozott, az igazi lökést pedig idősebb Sapszon Ferencnek, a Rádiókórus egykori karnagyának köszönhetem, akivel a budaörsi kórusban dolgoztam együtt huzamosabb ideig. Az ő repertoárja Kodályon és Bárdoson túl is bővelkedett a magyar kórusirodalomban, beleértve a kortárs szerzőket, például az egyik legsikeresebb kórusszerzőt, Kocsár Miklóst” – mondja lapunknak Nógrádi Péter.
A rádiónál, a zeneműkiadónál eltöltött évek és a több mint három évtizedes zenepedagógiai munkásság után tavaly decemberben nyugdíjba vonult zeneszerző azt sem titkolja: zenei nyelvezetére is rányomta bélyegét a Kodály–Bárdos-életmű. „Mikor Sapszon Ferenc karnagy vezénylete alatt énekelni kezdtem a kórusban azokat a műveket, amelyek jó részét korábban is ismertem, már a valamennyire megérlelődött magyarságtudatom is jelen volt, és ezen a szűrőn keresztül kifejezetten inspirált, hogy hasonló műveket írjak én is. Ennek hatására több tucat kórusművet írtam, beleértve az egyházi műveket” – meséli a komponista, aki az egyházi művek iránti elköteleződését nemcsak zenei múltjának köszönheti, hanem annak is, hogy hívő, templomba járó ember.
Az első kórus, amelyikkel kapcsolatba került mint a Fiatal Zeneszerzők Csoportjának tagja, a Dobra János vezette Tomkins Énekegyüttes volt. A csoport kórusműveit túlnyomó többségben ők mutatták be.
Nógrádi Péter viszonylag későn, építész előélet után már a harmincas éveiben lépett a zeneszerzői pályára. 1984-ben diplomázott a Zeneakadémián Soproni József növendékeként. Számos műve közül nagyobb nyilvánosságot kapott az 1997-es Budapesti Őszi Fesztiválon bemutatott In memoriam D. Zs., amely az akkoriban meghalt Durkó Zsoltnak állít emléket, és amely később A Bárány menyegzője címet kapta. E darab a fesztivál zeneszerzői pályázatának nyertes pályaműve volt, az UMZE kamaraegyüttes mutatta be Tihanyi László vezényletével. Ez a komponista egyetlen szerzői lemezén is megjelent 2009-ben.
A másik nagyobb formátumú mű egy zenekarra és kórusra készült alkotás: az Esztergomi kantáta volt, melyet az esztergomi Mária Valéria híd 2001-es átadása alkalmából az egyik hídépítő vállalat vezetőjének felkérésére komponált. Bár az állami hídavató ünnepségen később e darab helyett egy Koltay Gergely-dal hangzott el, a hídavatás előtt néhány hónappal egy nemzetközi hídépítő kongresszus kapcsán viszont nyilvános bemutatót tartottak az esztergomi Bazilikában. Erről lemezfelvétel is készült.
A harmadik, nagyobb nyilvánosság előtt megszólaltatott műve a 2006-ban írt Magyar requiem volt, amely 1956 félévszázados jubileumára, a Németh László Alapítvány által kiírt pályázatra készült és első helyezést kapott. Ezt a Magyar Rádió együttesei szólaltatták meg a jubileum kapcsán az Olasz Intézetben. A Nagy Gáspár Öröknyár: elmúltam kilencéves című, egykor nagy port felvert versére készített Októberi ima című kórusművét pedig – amely a KÓTA szintén 2006-os pályázatának győztese volt – a Mátyás-templomban ifjabb Sapszon Ferenc vezényletével a Cantate vegyeskar adta elő az évforduló napján.
Nógrádi három misét is komponált, de ő dolgozott át a Banchieri énekegyüttes számára a King Singers Beatles-átiratai mintájára tizenegy Illés-dalt, ezek egyike, a Virágének a mostani hangversenyen is elhangzik vegyeskaron. Az utóbbi időben pedig ír tréfás kórusműveket mondókákra, nyelvtörőkre, Weöres Sándor-versekre. A magyarság sorskérdései is foglalkoztatják, ilyen témájú például Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című ismert versének kiragadott részleteire írt kórusműve, és az 1996-os kiskőrösi Petőfi-pályázatra is olyan verssorokat talált a még meg nem zenésített versek között, amelyek kifejezetten aktuálisak voltak a Horn-kormány idején, és ugyanebbe a vonulatba tartoznak a már említett 1956-os művei is.
Vasárnapi Nádor termi szerzői estje a sorban már a tizedik, és egyben a negyedik, amelyik az Ars Sacra fesztivál részeként az ő műsorfolyamukba is bekapcsolódik. A szerző ezúttal igyekezett az egyházzenei művek mellett életműve egyfajta keresztmetszetét is bemutatni a műsor összeállítása során. Itt hangzik el többek közt Tengertánc című öt dala Weöres Sándor verseire.
A műsorban szerepel egy 1989-es szólófuvolaművének érdekes újragondolása is. „Ez az Antiphona, amely Fuvallat címen Gyöngyössy Zoltán emlékére készült az eredeti szólófuvola-darabból. Ezt egykor a neves fuvolaművész szólaltatta meg. A római liturgiában használatos Antiphona cím felelgetést jelent, mely az előénekesek és a nép felelgetésén alapszik. Ezúttal ezt a felelgetést transzcendensebb értelemben használom: Gyöngyössy Zoltán, aki már odaát van, kapcsolatba lép velem, a szerzővel és a hallgatósággal, amelyet a zongora és a három fúvós szólam párbeszéde is megerősít” – fogalmaz Nógrádi Péter.
