Tengertánc és Antiphona

Tizedik szerzői estjét tartja Nógrádi Péter vasárnap a Vakok Intézetének Nádor termében. Végigjártuk az életútját.

2015. 09. 19. 16:58
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„Érdekes, hogy az életművem egy tekintélyes részét a kórusművek teszik ki, mégis kezdetben nem vonzott ez a műfaj. Fiatal koromban Kodály hangzását egy kissé idejétmúltnak éreztem. Később aztán ez megváltozott, az igazi lökést pedig idősebb Sapszon Ferencnek, a Rádiókórus egykori karnagyának köszönhetem, akivel a budaörsi kórusban dolgoztam együtt huzamosabb ideig. Az ő repertoárja Kodályon és Bárdoson túl is bővelkedett a magyar kórusirodalomban, beleértve a kortárs szerzőket, például az egyik legsikeresebb kórusszerzőt, Kocsár Miklóst” – mondja lapunknak Nógrádi Péter.A rádiónál, a zeneműkiadónál eltöltött évek és a több mint három évtizedes zenepedagógiai munkásság után tavaly decemberben nyugdíjba vonult zeneszerző azt sem titkolja: zenei nyelvezetére is rányomta bélyegét a Kodály–Bárdos-életmű. „Mikor Sapszon Ferenc karnagy vezénylete alatt énekelni kezdtem a kórusban azokat a műveket, amelyek jó részét korábban is ismertem, már a valamennyire megérlelődött magyarságtudatom is jelen volt, és ezen a szűrőn keresztül kifejezetten inspirált, hogy hasonló műveket írjak én is. Ennek hatására több tucat kórusművet írtam, beleértve az egyházi műveket” – meséli a komponista, aki az egyházi művek iránti elköteleződését nemcsak zenei múltjának köszönheti, hanem annak is, hogy hívő, templomba járó ember.Az első kórus, amelyikkel kapcsolatba került mint a Fiatal Zeneszerzők Csoportjának tagja, a Dobra János vezette Tomkins Énekegyüttes volt. A csoport kórusműveit túlnyomó többségben ők mutatták be.Nógrádi Péter viszonylag későn, építész előélet után már a harmincas éveiben lépett a zeneszerzői pályára. 1984-ben diplomázott a Zeneakadémián Soproni József növendékeként. Számos műve közül nagyobb nyilvánosságot kapott az 1997-es Budapesti Őszi Fesztiválon bemutatott In memoriam D. Zs., amely az akkoriban meghalt Durkó Zsoltnak állít emléket, és amely később A Bárány menyegzője címet kapta. E darab a fesztivál zeneszerzői pályázatának nyertes pályaműve volt, az UMZE kamaraegyüttes mutatta be Tihanyi László vezényletével. Ez a komponista egyetlen szerzői lemezén is megjelent 2009-ben.A másik nagyobb formátumú mű egy zenekarra és kórusra készült alkotás: az Esztergomi kantáta volt, melyet az esztergomi Mária Valéria híd 2001-es átadása alkalmából az egyik hídépítő vállalat vezetőjének felkérésére komponált. Bár az állami hídavató ünnepségen később e darab helyett egy Koltay Gergely-dal hangzott el, a hídavatás előtt néhány hónappal egy nemzetközi hídépítő kongresszus kapcsán viszont nyilvános bemutatót tartottak az esztergomi Bazilikában. Erről lemezfelvétel is készült.A harmadik, nagyobb nyilvánosság előtt megszólaltatott műve a 2006-ban írt Magyar requiem volt, amely 1956 félévszázados jubileumára, a Németh László Alapítvány által kiírt pályázatra készült és első helyezést kapott. Ezt a Magyar Rádió együttesei szólaltatták meg a jubileum kapcsán az Olasz Intézetben. A Nagy Gáspár Öröknyár: elmúltam kilencéves című, egykor nagy port felvert versére készített Októberi ima című kórusművét pedig – amely a KÓTA szintén 2006-os pályázatának győztese volt – a Mátyás-templomban ifjabb Sapszon Ferenc vezényletével a Cantate vegyeskar adta elő az évforduló napján.Nógrádi három misét is komponált, de ő dolgozott át a Banchieri énekegyüttes számára a King Singers Beatles-átiratai mintájára tizenegy Illés-dalt, ezek egyike, a Virágének a mostani hangversenyen is elhangzik vegyeskaron. Az utóbbi időben pedig ír tréfás kórusműveket mondókákra, nyelvtörőkre, Weöres Sándor-versekre. A magyarság sorskérdései is foglalkoztatják, ilyen témájú például Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című ismert versének kiragadott részleteire írt kórusműve, és az 1996-os kiskőrösi Petőfi-pályázatra is olyan verssorokat talált a még meg nem zenésített versek között, amelyek kifejezetten aktuálisak voltak a Horn-kormány idején, és ugyanebbe a vonulatba tartoznak a már említett 1956-os művei is.Vasárnapi Nádor termi szerzői estje a sorban már a tizedik, és egyben a negyedik, amelyik az Ars Sacra fesztivál részeként az ő műsorfolyamukba is bekapcsolódik. A szerző ezúttal igyekezett az egyházzenei művek mellett életműve egyfajta keresztmetszetét is bemutatni a műsor összeállítása során. Itt hangzik el többek közt Tengertánc című öt dala Weöres Sándor verseire.A műsorban szerepel egy 1989-es szólófuvolaművének érdekes újragondolása is. „Ez az Antiphona, amely Fuvallat címen Gyöngyössy Zoltán emlékére készült az eredeti szólófuvola-darabból. Ezt egykor a neves fuvolaművész szólaltatta meg. A római liturgiában használatos Antiphona cím felelgetést jelent, mely az előénekesek és a nép felelgetésén alapszik. Ezúttal ezt a felelgetést transzcendensebb értelemben használom: Gyöngyössy Zoltán, aki már odaát van, kapcsolatba lép velem, a szerzővel és a hallgatósággal, amelyet a zongora és a három fúvós szólam párbeszéde is megerősít” – fogalmaz Nógrádi Péter.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.