Test és lélek a Nagy Háborúban

Azoknak szenteltek kiállítást, akik életüket kockáztatva szolgálták a sebesülteket és a haldoklókat.

Középkori kelyhek és reneszánsz miseruha, a magyar koronázási palást 19. századi másolata és barokk festmények – ezek a jellemző darabjai a veszprémi vár Tejfalussy éneklőkanonok által 1772-ben építtetett palotájában elhelyezett ötezer darabos gyűjteménynek. Kőtára középkori faragványokban gazdag, őriznek itt Albrecht Dürer, Andrea del Sarto és Veronese műhelyében készült alkotásokat is. Mindazonáltal nem csak a régmúlt idők remekműveinek ad otthont az épület, hiszen legújabb időszaki kiállításán olyan összefüggések között jelennek meg a szakrális rendeltetésű tárgyak, könyvek, festmények, amelyek a 20. század elejének legfontosabb történelmi eseményeit, az első világháború történéseit világítják meg.

A nagy háborúval – egészen a második világháborúig így nevezték az első világégést, s a kifejezés ma sem veszítette el érvényességét – lezárult a világ történetének egy nagy korszaka, vele kezdődött az úgynevezett rövid XX. század. Ez a kezdet különösen fájó volt a magyarság számára, hiszen a trianoni diktátummal az ország elveszítette területének több mint felét. Majdnem egymillió magyar katona halt meg a csatatereken, 750 ezer hadigondozottról, 650 ezer hadiözvegyről és ugyanannyi hadiárváról kellett gondoskodni.

Ezekről a számokról szólva kapja meg igazi jelentését a múzeum egyik értékes festménye, a barokk pieta, amelyet a tárlat rendezői a magyar tábori lelkészség által használt szakrális tárgyak, egyházi szertartásokon használt könyvek társaságában mutatnak be. De nem csak a protestáns, görögkeleti, görög-, illetve római katolikus felekezetű tábori lelkészek tevékenységét mutatja be a kiállítás, a tárgyak némelyike a tábori rabbi és imám pasztorizációs munkáját ismerteti meg.

Az egyik korabeli fotó az orosz fronton, Orlov mellett 1916-ban, hóesésben tartott római katolikus szertartású szentmisét ábrázolja. A talán legmegrázóbb, a meghívóra, leporellóra is rákerült felvétel ugyancsak 1916-ban, Zagorce mellett készült, a lövészárokban végzett áldoztatást ábrázolja. A képek következő csoportját hadikórházakban készítették, szereplőik akár „szerencsésnek” is mondhatóak, hiszen túlélték a tüzérségi támadást, a kézitusát, a mérgező gázokat, a gránátsokkot, de sokuk egy életre rokkant maradt.

A kiállítás azoknak az orvosoknak, gyógyszerészeknek, tábori lelkészeknek, ápolóknak állít emléket, akik életüket kockáztatva szolgálták a sebesülteket és a haldoklókat, akik – ahogyan a tárlat ajánlójában olvassuk – „reményt adtak és nyújtották a feltámadás örömhírét a háború húsvétjaink a katonáknak”.

Mottónak XV. Benedek, a „békepápa” imádságát választották a kiállítás kurátorai, közöttük Udvarhelyi Erzsébet, a gyűjtemény igazgatója: „Engeszteld a haragvókat, hogy ismét a béke csókjával üdvözöljék egymást mindazok, akiket drágalátos véred árán testvérekké tettél.” A pápa alakját dokumentumfotók mellett egy festmény is megidézi, Steiner Rezső (eredetileg Rudolf, 1854–1945) akadémiai festő alkotása, aki egyébként a piarista templom számára is dolgozott, tőle való a Pirrotti Szent Pompiliust ábrázoló kompozíció.

Békeidőben 146 katonaorvosa volt a magyar hadseregnek, a háborúban ezren szolgáltak, minden második orvos elesett a fronton. Az orvoshiányt is igyekezett pótolni a Betegápoló Irgalmasrend és a Páli Szent Vince Szeretet Leányai Társulata, az Irgalmas Nővérek közössége. Az ő alakjukat korabeli mozgóképek, dokumentumképek alapján rekonstruált ruhák (Czédey Mónika, Tóth István és Zob Veronika munkája) idézik meg.

Mellettük mintegy húsz köz- és magángyűjtemény kölcsönzései járultak hozzá, hogy a kiállítás gazdag tárgyanyaggal érzékeltesse a világháború legkülönbözőbb típusú katonai kórházainak munkája mellett a sebészet és a bakteriológia korabeli robbanásszerű fejlődését. A kiállítás anyaga az október 16-ra tervezett konferencia előadásaival együtt kötetbe kerül, méltó tiszteletadásként azok előtt, akikről a nagy háborúról szólva ritkábban esik szó, mint a harcolókról, akik nélkül azonban a borzalmak még nehezebben lettek volna elviselhetőek.

(Test és lélek a Nagy Háborúban – Tábori lelkészet, katonai kórházak és orvoslás az első világháborúban, Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény, Veszprém. Látogatható 2015 végéig.)