– Hogyan látja, ilyen körülmények között hogyan folytatódhat a munka a Modemben?
– Rám nem tartozik, hogy ki, miért, mennyire megalapozottan vagy megalapozatlanul hozott döntéseket korábban, a lényeg az, hogy van egy letét, amely gyűjteményem jelentős részét foglalja magában, és amely egy évig tart. Én azt szeretném, hogy valóban sikerüljön újrakezdeni a munkát, és ehhez kész vagyok minden segítséget megadni. Az elképzelés most az, hogy a földszinten lesz a letéti anyagból egy állandó – ám részeiben folyamatosan változó – kiállítás, a felső két szint pedig a klasszikus Kunsthalle modellje szerint működik. Én ezt a felépítést tartanám a legcélravezetőbbnek. Nagyon fontos, hogy a letéti anyagnak legyen egy olyan kezelője – egyben kurátor is –, aki jól ismeri a műveket, aki már korábbi tárlatok alkalmával kapcsolatba került velük. A másik igen fontos dolog az, hogy a városnak az elkövetkező öt évben teljesítenie kellene azt a kilencéves adósságát, hogy megjelenteti azt az öt kötetet, amelynek publikálását még az induláskor vállalta. Eredetileg 36 hónap alatt kellett volna teljesíteni ezt a vállalást. Az öt év alatt az öt kötetben mintegy három-három és fél ezer mű reprodukciója, leírása jelenik majd meg, amely a gyűjtemény mélyebb megismerése szempontjából döntő jelentőségű lehet. Erre a feladatra, azt hiszem, Nagy T. Katalin művészettörténész, a mostani kiállítás kurátora kiválóan alkalmas lehet.
– Mindenesetre a következő időszak nagy feladatai is azt mutatják, hogy a Modem betagolása a Déri Múzeum szervezetébe nem volt szerencsés döntés.
– Egyáltalán nem. Bár a mostani kiállítás rendezésénél a kurátor csak formálisan volt a Déri Múzeum alárendelve a Déri Múzeum vezetésének, inkább a város kulturális vezetésével, irodájával volt kapcsolatban, lényegében szabad kezet kapott.
