Pályáját operatőrként kezdte, majd Buglya Sándor filmrendező hatására 1999-től már dokumentumfilmesként tevékenykedett, és nyert számos díjat a perifériára sodródott emberekről és a halódó hagyományokról készített alkotásaival.
Első fotókiállítása, amelyen Kárpátalja legnagyobb magyar többségű településének hétköznapjai és arcai elevenedtek meg, tavaly nyílt meg Faluvége címmel a Mai Manó Házban. A nagydobronyi maradványvilág nemcsak feleséget adott Pilló számára, de életébe és talán nyírségi emlékei közé is óhatatlanul betelepült.
Az ukrajnai sorozatból természetesen következik az otthontól való elszakadás képi feldolgozása, amelyben a Szabolcs megyéből elszármazott barátok, ismerősök fényjátékkal hangsúlyozott arcai és pózai piktorialista alkotásokkal vegyülve sokszorozzák meg a válogatás jelentéstartalmát.
Az éji viharban örvénylő nyírfalomb kétségkívül a kiállítás legpazarabb fotója, tökéletes festmény. Mellette több kompozíció – például a törött szárnyú varjú zseniálisan exponált vergődése vagy az elnéptelenedő falu holdfényben áztatott felhői – a fotós egyedi stílusáról, ugyanakkor kísérletező kedvéről tanúskodik.
A művészi expedícióhoz – és magához a pillói lényeghez – azonban leginkább a szocio- és portréfotók nyújtanak szuggesztív iránytűt: a nagypiriti tanya konyhájának árnyékában elkapott féltekintet, a külföldön élő Gyula arckifejezése vagy a félig hamvadt cigarettával, csődbe ment vállalkozása helyszínén merengő Levente a fotóművész szándékáról, a fejében kavargó gondolatok tudatos kiérleléséről regélnek.
És ha jól végezte a dolgát, sosem szabadul az emlékeitől.
(Elmosódott évek – Pilló Ákos fotókiállítása, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtára, megtekinthető október 28-ig.)
