Amennyiben hihetünk a véleményének, Nicolas Schöffert, vagyis Schöffer Miklóst (1912–1992) elkerülte volna a világhírnév, ha korábban nem végzi el a jogi egyetemet. Bár a „találkozó” már több mint fél évszázada létrejött, a magyar származású művész szinte teljes életműve csak jócskán a halála után tárul fel a szülőföldjén.
A Műcsarnok október 29-én nyíló kiállításán a Kalocsán született, 1936-tól Párizsban élt alkotó 80 munkája, szinte valamennyi fő műve megjelenik. Először és utoljára láthatja egyben a hazai közönség az egykori montmartre-i műteremből származó különleges fényszobrokat és kinetikus alkotásokat, az önállóan mozgó szoborkoreográfiákat és robottáncosokat, amelyek a maguk korában mind úttörőnek, hipermodern téri alkotásoknak számítottak.
A kibernetikus szobrászat atyjának is tartott Schöffer, mint az 1950-es években születő kinetikus művészet egyik ágának – a tér-, idő-, fénydinamizmusnak – az egyik megteremtője elsősorban szobrászként, a tudomány eredményeit felhasználó konstrukciói révén vált világhírűvé. Idősebb korában mint egyetemi professzor, valamint videoművészi, számítógépes grafikusi munkáival is kitüntette magát, de munkásságát már fiatalon is elismerték. A futurisztikus hangulatú kiállítás Schöffer más korszakaiba, festőművészi, építészi és várostervezői alkotásaiba is bepillantást nyújt.
A teljes életmű bemutatására vállalkozva a tárlathoz egy reprezentatív, a megnyitóig előjegyezhető album is készül. Az így megrendelt példányokat a művész özvegye és hagyatékának gondozója, a kiállítás megvalósításában is igen markáns szerepet vállaló Eléonore Schöffer dedikálja. A gyűjtemény jelentőségét mutatja az is, hogy kétmilliárd forintos rekordösszegre biztosították.
