Korábban készített már festményeket a kerületben talált ablakkeretek felhasználásával. A sertésvágóhíd tornyánál egy régi ágykeretre feszítette ki a vásznat, a marhavágóhíd tornyát a torony alatt talált ajtóra festette meg. Az egyik magyar agár pedig az édesanyja egykori sufniajtaján tűnik fel, mint egy látomás.
A helyi kötődés akkor is fontos neki, ha művészetszervezésen, a közönség elérésén gondolkodik. Gyakorló tanárként úgy véli, hogy az iskolában rajzolással töltött idő nevetségesen kevés: ennyi idő alatt nem lehet megismertetni a diákokat a képzőművészettel úgy, hogy az később része legyen az életüknek. Legújabb terve egy nyitott műhely program, most erről egyeztet az önkormányzattal: a kerület üresen álló ingatlanaiba műtermeket telepítene, ahol bárki meglátogathatná a művészeket, és különböző kreatív programokat is rendeznének.
