Ez az ősz tényleg csupa meglepetés. Pozitív értelemben. Újabb gyöngyszemet kaptunk, és nagy öröm, hogy ennyi tök ígéretes anyag lát napvilágot. Ezúttal a rutinosnak számító, már hét éve működő, ám első hivatalos anyagával most előlépő Phineas Gage három számos kislemezét próbálom meg kivesézni.
A Left Righ Away címet viselő EP-n érződik a beleölt éveik munkája. Az első ütemekből az zakatolt bennem, ők is – és szerencsére így egyre többen – tényleg magasra helyezik a lécet maguk és az utánuk következő feltörekvők számára is.
Ráadásul egyből le is cövekelhetünk az első számnál. A 312 konkrétan annyira a fülemben maradt már elsőre, hogy két napig folyamatosan ezt nyomattam megállás nélkül. Az idei legjobb ötös – vagy a nagyon erős kínálat miatt tízes – csokromba tuti bekerül. Elképesztően rabjává váltam. Valahogy pont úgy pakolták össze a gitárt a dobbal meg az effektekkel és az énekkel, hogy nálam telitalálat.
„A 312 amolyan szerelemgyerek, ami az első igazi éneklős közös számunk volt az énekesnőnkkel. A cím meg úgy jött, hogy amikor a számok felvételeit elmentettük a gépre, nem jutott jobb az eszünkbe, és rácsaptunk a numerikus billentyűkre egyet. Utána jött az ötlet, hogy a 312 lehetne akár egy misztikus kisbolygó is, ahová elrepít ez a dal. Egy kietlen, szomorkás, de egyúttal vonzó hely, ahol szeretnél körülnézni, de aztán lehet, hogy mégis inkább visszafordulnál, ha lehet. A téma éppen aktuális volt, mert akkoriban robbant be a hír, hogy a NASA talált egy új bolygót, ami hasonló nevet kapott.”
Ahogy a srácok elmesélték, ez a szomorkás ambivalencia az egész zenéjükre jellemző egy kicsit. Dalaik amúgy ösztönösen születnek, ahogyan a szövegek témái is lassan kristályosodnak ki, de persze van, amikor rögtön egyértelművé válik egy-egy koncepció.
Persze nem szabad elmenni a korong másik két dala mellett sem, sőt. Megkértem, írjanak a számokkal kapcsolatos tapasztalataikról, érzéseikről, illetve a keletkezéstörténetekről, amelyek olykor apró, leheletfinom pikantériákat is rejthetnek magukban.