Ez az ősz tényleg csupa meglepetés. Pozitív értelemben. Újabb gyöngyszemet kaptunk, és nagy öröm, hogy ennyi tök ígéretes anyag lát napvilágot. Ezúttal a rutinosnak számító, már hét éve működő, ám első hivatalos anyagával most előlépő Phineas Gage három számos kislemezét próbálom meg kivesézni.
A Left Righ Away címet viselő EP-n érződik a beleölt éveik munkája. Az első ütemekből az zakatolt bennem, ők is – és szerencsére így egyre többen – tényleg magasra helyezik a lécet maguk és az utánuk következő feltörekvők számára is.
Ráadásul egyből le is cövekelhetünk az első számnál. A 312 konkrétan annyira a fülemben maradt már elsőre, hogy két napig folyamatosan ezt nyomattam megállás nélkül. Az idei legjobb ötös – vagy a nagyon erős kínálat miatt tízes – csokromba tuti bekerül. Elképesztően rabjává váltam. Valahogy pont úgy pakolták össze a gitárt a dobbal meg az effektekkel és az énekkel, hogy nálam telitalálat.
„A 312 amolyan szerelemgyerek, ami az első igazi éneklős közös számunk volt az énekesnőnkkel. A cím meg úgy jött, hogy amikor a számok felvételeit elmentettük a gépre, nem jutott jobb az eszünkbe, és rácsaptunk a numerikus billentyűkre egyet. Utána jött az ötlet, hogy a 312 lehetne akár egy misztikus kisbolygó is, ahová elrepít ez a dal. Egy kietlen, szomorkás, de egyúttal vonzó hely, ahol szeretnél körülnézni, de aztán lehet, hogy mégis inkább visszafordulnál, ha lehet. A téma éppen aktuális volt, mert akkoriban robbant be a hír, hogy a NASA talált egy új bolygót, ami hasonló nevet kapott.”
Ahogy a srácok elmesélték, ez a szomorkás ambivalencia az egész zenéjükre jellemző egy kicsit. Dalaik amúgy ösztönösen születnek, ahogyan a szövegek témái is lassan kristályosodnak ki, de persze van, amikor rögtön egyértelművé válik egy-egy koncepció.
Persze nem szabad elmenni a korong másik két dala mellett sem, sőt. Megkértem, írjanak a számokkal kapcsolatos tapasztalataikról, érzéseikről, illetve a keletkezéstörténetekről, amelyek olykor apró, leheletfinom pikantériákat is rejthetnek magukban.
„A Hide and seek című számból kezdetben csak a szinti intro volt meg, amire könnyedén tudtunk illeszkedni, és a végeredmény nagyon gyorsan megszületett. Minimalizmusa ellenére valahogy egyből éreztük, hogy ez egy bulis szám lesz. Nem tévedtünk, mostanában úgy érezzük, hogy ez talán a leginkább kedvelt dal a fellépéseinken. Végül azt vettük észre, hogy bizonyos hallgatóink egyenesen Miley Cyrus Wrecking Balljára asszociáltak az énekről. Szóval lehet, hogy kicsit túltoltuk a dolgot végül. Haha!”
Ennek ellenére – mint mondják – igazából nincs konkrét célközönségük. Egyszerűen olyan zenét próbálnak csinálni, amit ők maguk is szívesen meghallgatnának. Tapasztalataik szerint eddig úgy tűnik, akadtak néhányan, akiknek hasonló az ízlésük. Külön öröm számukra az is, hogy akik még sosem hallottak ilyesmit, azok közül is sokaknak felkelti az érdeklődését ez a zenei világ. Ez a srácoknak már bőven elég, és azt is teljes mértékben el tudják fogadni, ha valakinek ez annyira nem jön be.
„A Departures szövege egy nagyon rövid, de annál viszontagságosabb, nehezen lezárható kapcsolatról szól, a zenei alap pedig szintén gyorsan született az egyik közös nagy kedvencünk koncertjének másnapján, mindenféle meghatározott szándék nélkül. Könnyű, komplikációmentes szülés volt.”
S hogy miért is kellett hét évet várni minderre? Mint megtudtam, a srácok évek óta tervezték, hogy egy énekessel bővítik a zenekart, de nem siettették a dolgot, hanem megvárták, amíg találkoznak az ideális jelölttel. Mindez két éve történt.
Elmondásuk szerint ennyi idő pedig kellett ahhoz, hogy megismerjék egymást, és kitapasztalják, mi az, amit igazán szeretnek mindannyian játszani. Ennek az eredménye lett a Left Right Away EP, amelyre az utóbbi két év terméséből került fel ez a három dal.
Amúgy az utóbbi hét évből körülöttük ólálkodik még több száz számkezdeményük, amikkel valamikor szeretnének kezdeni is valamit, de általában mindig születik valami új, amitől belelkesednek éppen, és akkor muszáj azon dolgozniuk inkább.
A zenekar a nevét attól az amerikai vasúti építkezéseken dolgozó Phineas Gage nevű fiatalembertől kölcsönözte, aki 1848. szeptember 13-án a csodával határos módon túlélt egy fejét átszúró vasrúd okozta horrorisztikus balesetet. Gage bal elülső lebenye azonban úgy sérült meg, hogy a fickó teljesen más személyiség lett, kifordult önmagából. Felmerül hát az emberben, ez a metamorfózis egyfajta asszociáció-e? Mondhatni.
„Teljesen kifordultunk, aztán meg be. Szeretnénk, hogy a koncertjeinken egy kicsit mindenki ugyanezt élhesse át. Néha lehet, hogy jót tesz, nem?”
– ütötték le a szervám a srácok.
Addig is mi lesz az új EP-vel?
„Szétbombáztuk vele az internetet. Az orosz underground blogoknak és az Ígéretes Titánoknak például bejött. Mi kellhet még?”
Semmi! Illetve egy nagyon fontos dolog. Most pénteken – a többek között bemutatkozó kislemezükkel először ugyancsak nálunk feltűnő Panel Surfers társaságában – mutatják be az R33-ban első EP-jüket. Harcra fel, győzni kell! Tessék hát szépen támogatni a fiatal tehetségeket, hölgyek, urak!
