Ha az ember elmúlt ötéves, vagy nem érdeklődik különösen a vadállatok iránt, valószínűleg nem hozza lázba, hogy hat oroszlán ül székeken, egyik székről a másikra ugrál át, néha pedig ordít is egyet. Bár tény, hogy amikor a német Eva Chris besétál a manézsba egy kis szekér kíséretében, amely elé egy golden retrievert fogtak be, és amelyben néhány macska hagyja magát utaztatni sztoikus nyugalommal, nincs az a kérges szívű macskagyűlölő, akinél ki ne akadna a cukiságmérő.
Az egyik macska meglógna a kijáraton, a műszak kapja el távozóban, és szállítja vissza a másik ajtón. A macskák rudakra szaladnak fel, átugrálnak egyik emelvényről a másikra, valamint egy tüzes karikán is. A golden retriever türelmesen üldögél, és csak akkor ül ki a pofájára az aggodalom, amikor Eva Chris bűvésztudását is megvillantva egy nőstény oroszlánt varázsol a manézs közepén álló ketrecbe. A macskaszám sem meglepő, láttunk már ilyet mindenféle állattal; de legalább aranyos, főleg úgy, hogy a macskatulajdonosok tudják, milyen nehezen idomíthatók kedvenceik.
Az új műsor címe Balance, és valóban szólhat az egyensúlyról, de ezen az alapon bármit rá lehet fogni, vagyis semmit. A cirkuszról és önmagáról szól, bár azt is értjük, hogy a Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft. új vezetése miért törekszik arra, hogy a cirkusz mélyebb tartalma és művészibb formái után kutakodjon. Ha ugyanis a cél a puszta szórakoztatás, akkor kár érte kiemelt előadó-művészeti intézményt fenntartani, amely jogi szempontból az Operaházzal és a Nemzeti Színházzal esik egy kategóriába. Ezért lett divat mostanában a katarzist számon kérni a cirkuszon mint olyan hiányt, amely többnyire távol tartja a nem kisgyerekkel érkező közönséget.
A Balance vasárnapi előadásának egyetlen igazi katarzisát egy teljesen hétköznapi botlás okozta. Az X-Treme Brothers fiatal román srácokból álló triója handstand-számmal, rendkívül nehéz gyakorlatokkal érkezett Budapestre. Egyiküknek fekve kellett kinyomnia a tenyerén kézen álló társát. Egyszer besült a mutatvány, az emelő ember keze megbicsaklott, és aki kézen állt, elveszítette az egyensúlyát, kénytelen volt leugrani. Ezzel furcsa módon tomboló sikert arattak. Azzal, hogy még egyszer megpróbálták, még nagyobb ovációt váltottak ki.
Az egyik macska meglógna a kijáraton, a műszak kapja el távozóban, és szállítja vissza a másik ajtón. A macskák rudakra szaladnak fel, átugrálnak egyik emelvényről a másikra, valamint egy tüzes karikán is. A golden retriever türelmesen üldögél, és csak akkor ül ki a pofájára az aggodalom, amikor Eva Chris bűvésztudását is megvillantva egy nőstény oroszlánt varázsol a manézs közepén álló ketrecbe. A macskaszám sem meglepő, láttunk már ilyet mindenféle állattal; de legalább aranyos, főleg úgy, hogy a macskatulajdonosok tudják, milyen nehezen idomíthatók kedvenceik.
| |
| Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet |
Az új műsor címe Balance, és valóban szólhat az egyensúlyról, de ezen az alapon bármit rá lehet fogni, vagyis semmit. A cirkuszról és önmagáról szól, bár azt is értjük, hogy a Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft. új vezetése miért törekszik arra, hogy a cirkusz mélyebb tartalma és művészibb formái után kutakodjon. Ha ugyanis a cél a puszta szórakoztatás, akkor kár érte kiemelt előadó-művészeti intézményt fenntartani, amely jogi szempontból az Operaházzal és a Nemzeti Színházzal esik egy kategóriába. Ezért lett divat mostanában a katarzist számon kérni a cirkuszon mint olyan hiányt, amely többnyire távol tartja a nem kisgyerekkel érkező közönséget.
Lehet abban valami, hogy ők némi dramaturgiára is vágynak: arra, hogy induljunk el valahonnan és érkezzünk meg valahová, hiszen ez a követelmény még a legigénytelenebb szórakoztatóipari produkciónál is teljesül, ellenkező esetben igen hamar megunjuk.
| |
| X-Treme Brothers Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet |
A Balance vasárnapi előadásának egyetlen igazi katarzisát egy teljesen hétköznapi botlás okozta. Az X-Treme Brothers fiatal román srácokból álló triója handstand-számmal, rendkívül nehéz gyakorlatokkal érkezett Budapestre. Egyiküknek fekve kellett kinyomnia a tenyerén kézen álló társát. Egyszer besült a mutatvány, az emelő ember keze megbicsaklott, és aki kézen állt, elveszítette az egyensúlyát, kénytelen volt leugrani. Ezzel furcsa módon tomboló sikert arattak. Azzal, hogy még egyszer megpróbálták, még nagyobb ovációt váltottak ki.
Része lehet ebben annak is, hogy nagyon egyszerű, az emberi teljesítményre koncentráló produkció ez, ahol minden mozdulatnak súlya van. Úgy próbálták tálalni a mutatványt, hogy komolyan vegyük, amit látunk. Erre játszik rá a világítás, az egyszerű fehér nadrág és a szokásosnál kicsit komorabb hangvételű zenei aláfestés is. Lehet, hogy nem egyensúlyozott kilenc artista egymás hegyén-hátán biztosítókötél nélkül, több méter magasban egy dróton, ahogy azt a kolumbiai Gerling csoport teszi, de legalább volt ebben a három román artistában valami emberi, nem igazán show-szerű, valami igazi, tiszteletre méltó küzdőszellem.
Megdöbbentő volt látni, hogy a cirkusz közönségének mindez mennyire tetszik.
| |
| Igazi klasszikus a Teibler csoport száma Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet |
Jó hír, hogy a Balance-ban végre egy nagyszabású magyar produkció is látható: a Teibler csoport kilenc artistával vág neki egy deszkaszámnak, amellyel már külföldön is sokfelé felléptek. Igazi klasszikus, a magyar cirkusz egyik elfelejtett hagyománya ez a sokszereplős produkció, ahol a legkülönbözőbb kombinációkban állnak egymás hegyén-hátán az artisták.
Számos nemzetközi sikereket arató magyar csoport létezett a 20. század elejétől egészen a nyolcvanas-kilencvenes évekig. A magyarok híre azért is tapadt ezekhez a produkciókhoz, mert stilizált „magyaros” jelmezekben adták elő azokat a híres hazai csoportok. A Teibler csoport ezt a megjelenést is felelevenítette műsorában.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!