Palackba zárta Közép-Európát a Deti Picasso

Új albummal jelentkezett a Deti Picasso. A Motherlandben benne van egész Közép-Európa.

– Legutóbbi beszélgetésünkben említetted, hogy a zenészeknek picit fel kell nőniük, és a korábbi kényelemből kilépve magukat kell menedzselniük. Akkor mondhatjuk, hogy ez – például a közösségi finanszírozás tekintetében – sikerült?
– A kommunikáció terén teljes mértékben igaz. Néhány éve a menedzsment még sokkal nagyobb szerepet vállalt a zenekarunk kommunikációban, plakátokat, szórólapokat nyomtatott, interjúkat szervezett, szerves része volt az együttes arculatának. Most a plakátok helyett a netes kommunikáció dominál, a hosszú interjúkat pedig felváltotta a Facebook, a Twitter és az Instagram napi dömpingje. Nem mondanám, hogy ez lenne a zenész álma, én sokkal szívesebben koncentrálnék csak a zenére, de haladni kell a korral, és vállalni kell az új játékszabályokat, még akkor is, ha százéves örmény népdalokat dolgozol fel.

– Korábban azt is mondtad, csak a kultúra tudja megmenteni a világot: a hagyományok, a gyökerek. Az új albumban érezhetően keverednek a közép- és kelet-európai zenei attitűdök. Ez mennyire volt tudatos, mennyire ösztönös?
– A globalizációnak rengeteg előnye van, de az egyik legnagyobb hátránya az unifikáció. Mi is angolszász zenéken nőttünk fel, de sosem akartuk a kedvenceinket másolni. Sőt, annyira sokat kísérletezünk, hogy már a saját közönségünket is megtévesztetjük. Lassacskán nyolc éve élünk Magyarországon, így mi is magunkba szívjuk a magyar kultúra és a környező országok zenei hatásait, így került az új lemezünkre egy magyar népdal feldolgozása (Madárka, Madárka) és egy balkáni dallam szintetizálása (Balkan Impressions). Nagy hatással volt ránk a dobosunk édesapja, egyben a legendás Muzsikás zenekar hegedűse, Porteleki László, aki szerepel is az említett két számban.

– Az új dalok lágyak, nyugtatólag hatnak az érzékekre. Ebben szerepet játszott-e bármiféle elvágyódás az egyre feszültebbnek tűnő hétköznapokból?
– Négy évvel ezelőtt az öcsémmel megalapítottuk a Wattican Punk Ballet nevű freak-rock-duót, amely terepet ad a rockzenei kísérletekhez, ott vezetjük le azt, ami az új felállású Deti Picassóba már nem fér be. A Deti Picasso négyéves pihenője lehetőséget adott arra, hogy egy új, sokkal óvatosabb és hagyományőrzőbb megközelítésből nyúljunk hozzá az örmény népdalokhoz. A WPB-vel röpke négy év alatt huszonhét országban koncerteztünk, és felvettünk egy stúdiólemezt. A Deti Picassóval más vizeken szeretnénk evezni, ahol a harmóniák, a dallamok és a bonyolult hangszerelés uralkodik.

– A mostani koronggal kiket vennétek célba?
– Az érdeklődő, nyitott, intelligens és kritikus közönséget. Az utóbbi időben például nagyon sok olyan hallgatóval találkozom, aki még gyerekként, a szülei lemezgyűjteményéből hallgatott Deti Picassót, most pedig már ők járnak a koncertjeinkre. Ez nagyon szürreális élmény, és lehet, hogy valamikor az ő gyermekeik is Deti Picasso-koncerten töltik a szabad estét.

Aki élőben akar becsukott szemmel sodródni a zenekar ritmusaival, csütörtökön megteheti az A38-as lemezbemutatójukon.