Textúra: intim színház a múzeumban

Mednyánszky László–Barnás Ferenc–Jordán Tamás; Gulácsy Lajos–Spiró György–Péter Kata. Kezdődik a Textúra.

A Jacqueline Kornmüller és Peter Wolf nevéhez fűződő Ganymed Goes Europe projekthez még 2013-ban csatlakozott a Szépművészeti Múzeum, a wroclawi Nemzeti Múzeum és a bécsi Kunsthistorisches Museum. Ebből nőtte ki magát a Textúra összművészeti előadás, amelynek alapötlete, hogy tíz elismert hazai író egy-egy, a múzeumban látható műalkotásra reflektáló irodalmi művet hoz létre.

Tavaly Pelsőczy Réka színész-rendező és Török Ferenc filmrendező fűzte egységgé a különböző szekvenciákat, idén erre a feladatra Valló Pétert, a Radnóti Miklós Színház Kossuth-díjas főrendezőjét kérték fel. A Szépművészeti Múzeum bezárása miatt pedig a budai Várban lévő Magyar Nemzeti Galéria (MNG) ad otthont a több estén át zajló különleges programsorozatnak.

– Készen kaptam tíz képet és szöveget. Az volt a szerencsém, hogy velük egy parányi vétójogom is lett, ha épp úgy éreztem, hogy valamelyikből nehezen jöhetne létre egy színházi produkció. A hely szelleméhez igazodva szerettem volna, hogy az írók és a színészek minden részlet, így az elhangzó zenei darabok is magyarok legyenek. Így Dohnányi, Rózsavölgyi és Weiner Leó melódiái kísérik az egyes monológokat – mesélte a projektről lapunknak Valló Péter. Kiemelte: az ő ötlete nyomán a fotográfia, a videó- és táncművészet is gazdagítja a produkciókat, de a festmények mellett információs szövegek is segítik a teljesebb befogadást.

Mednyánszky László Shylock című festményéhez Barnás Ferenc írt szöveget, amelyet Jordán Tamás ad elő; Karafiáth Orsolya Rippl-Rónai József Kalitkás nőjéhez írt művét Pálfi Kata mutatja be; Gulácsy Lajos Dante találkozása Beatricével című képe Spiró Györgyöt ihlette meg, írását Péter Kata tolmácsolja. Az írók között megtalálni még Bánki Évát, Berg Juditot, Cserna-Szabó Andrást, Rakovszky Zsuzsát, Péterfy Gergelyt és Dunajcsik Mátyást is. A néző dönti el, hogy milyen sorrendben hallgatja meg a monológokat. Lemaradni sem lehet az egyes jelenetekről, a színészek rövid szünetekkel újra és újra eljátsszák azokat az adott műalkotás előtt.

– Alapvetően nincs összefüggés a különböző képek, jelenetek között, de kortárs írók szövegeiről van szó, összetartoznak. A saját groteszk, humoros rendezői látásmódom is visszatükröződik majd mindegyiken. A jelmezekkel, a zenével próbáltam őket komplex egységgé alakítani, rajtuk keresztül mintha a magyar kultúra századait követnénk nyomon – részletezte a rendező.

– A színészek kiválasztása sem volt könnyű feladat. Nem csupán az egyeztetések miatt, hanem azért is, mert nem minden színész tud egy olyan intim helyzettel megküzdeni, ahol a néző tőle két méterre van. Másfelől nagyon fontos, hogy a műalkotással is tudjon kapcsolatot teremteni. Ebből mind jól látható, a Textúra valahol a színházművészet és az előadó-művészet között félúton található – vélekedett Valló.

A bemutatót követően október 13-án és 27-én, majd november 3-án, 10-én és 17-én látható az idei kísérlet a Magyar Nemzeti Galériában.