Szívszaggató unalmaskodás – igen, ilyen is van. Amikor az ember torkán megpróbálnak lenyomni egy már sokszor megírt akkordsort egy hatásvadász klippel egy, még nem agyonszerepeltetett énekessel. Legalább nem lesz annyira egyértelműen ismerős az egész. Ezek az érzések kavarognak az emberben, amikor elindítja Sam Smith Writing’s On The Wall című, csaknem 5 perces dalát hegedűvel, hárfával, kürtökkel, rejtélyesen távoli üstdobbal.
A dal a nálunk – Amerikát egy nappal megelőzve – november 5-én mozikba kerülő, már 24. James Bond-film (Spectre – A fantom visszatér) muzsikája lesz, és azok után, hogy a Skyfall mekkorát durrant 2012-ben, azért az ember felkapja a fejét, hogy „na, és a következőé mi lesz”.
A dal vasárnap jött ki a YouTube-on, és mondani sem kell, azonnal százezrével kattintják a kőkemény nézések, avagy a könnyes pillantások filmetűdjét.
A klipben maga a talán kissé George Michael-esre megcsinált Sam Smith is megjelenik, és hol természetes, harmonikára emlékeztető, igen-igen tűrhető hangján énekel, hol viszont fejhangra vált, ezt viszont lehet, hogy nem kéne. Ha pozitív jelzőt keresnénk a dalra, talán leginkább a „karistoló” kifejezést citálnánk, Smith hangszíne kifejezően áthasít a nem túlságosan bonyolult szimfonikus szőnyegen.
Ettől persze lehet, hogy beválik a Mashable.com jóslata, miszerint ez lesz az első Bond-főcímdal, amely élére áll a brit kislemez-eladási listának.
Meglátjuk.
