David Helfgott neve kiemelkedő a klasszikus zene rajongóinak, élettörténete ihlette meg az ausztrál Scott Hinks filmrendezőt is, aki 1996-ra készült el a Shine, magyarul Ragyogj! című filmjével, amely 1997-ben 5 Golden Globe- és 7 Oscar-díj-jelölést kapott, Geoffrey Rush, a film főszereplője pedig el is nyerte a legjobb férfi alakításért járó Golden Globe- és Oscar-díjat.
Helfgott, a különc zseni művész története mindenképp egyedi: skizoaffektív zavart diagnosztizáltak nála, ez a skizofréniához hasonló betegség. Több mint egy teljes évtizedet töltött emiatt szanatóriumban, ahol koncertek helyett például elektrosokk-terápiára járt. Nem mindennaposan, de azóta már gyakrabban ad hangversenyeket, amelyekre mindig elkíséri a vele látszólag teljes szimbiózisban élő felesége, Gillian, aki még a legegyszerűbb dolgokban – például hogy hajoljon meg, adjon ráadást – is folyamatosan segíti, instruálja őt, még a koncertek alatt is.
Helfgott előadásai nem mindennaposak, egyrészt egyáltalán nem követi pontosan az előadói utasításokat, másrészt beledúdolgat a művekbe, ráadásul nem is mindig odaillő hangokat, ezeket a saját jegyzeteinek, megjegyzéseinek szánja a darabhoz. Mindezek ellenére átütő és nagy hatású koncerteket ad, amelyek különleges hangulatukkal rendre megfogják a közönséget.
