Fellépett a Jánosi Együttessel, a Musica Historiával, Ferencz Évával is.
„Több mint harminc lemezen vagyok hallható különböző hangszereken, illetve mint énekes. Talán az első török lemezemre, a Szívetekben őrizzetek című albumra vagyok a legbüszkébb, ezt Asik Veysel 20. századi énekmondóval és Erdal Salikogluval készítettük, és 2002-ben jelent meg”
– idézte fel Kobzos Kiss Tamás tavaly az MTI-nek.
Szólistaként, énekmondóként sok száz koncertet adott Magyarországon, a környező országok magyarlakta településein, Európa majdnem minden országában, valamint Japánban, Kínában és az Egyesült Államokban. 1986-tól tanított az Óbudai Népzenei Iskolában, amelynek 1991 óta az igazgatója is volt. 2007-től öt éven át a Zeneakadémián is tanított kobozt. Több tanulmányt írt a népzenetanítás témakörében. 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának, tavaly a Népművészeti Tagozat vezetőjének választották.
Munkásságát számos díjjal jutalmazták: A Népművészet Ifjú Mestere cím (1975), Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1998), Magyar Művészetért díj (1998), a Magyar Régizenei Társaság Tinódi-díja (2005), Magyar Örökség-díj (2006), Prima díj (2006), Életfa-díj (2010), Liszt Ferenc-díj (2011), Kossuth-díj (2014).
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kobzos Kiss Tamást saját halottjának tekinti. „A Kossuth- és Liszt Ferenc- díjas énekes, hangszeres zenész, zenetanár halála fájó veszteség a magyar kultúrának” – írták.
