Pedig Gendzsi még csak nem is létezett. A herceg a XI. századi, Heian-kori japán császári udvar egyik nemes hölgyének agyszüleménye. Sikibu Muraszaki (Murasaki Shikibu) csaknem ezer éve alkotta meg a világirodalom első és egyik legjelentősebb regényfolyamát, amelyet sokan ma is a klasszikus japán irodalom csúcsteljesítményének tartanak. A Gendzsi monogatari főhősének, a japán császár fiának szerelmi életén keresztül, 54 fejezetben igen részletesen mutatja be a korabeli nemesség szokásait és életét, még évszázadokkal születése után is az illem útmutatója volt az arisztokrácia körében. Az éles eszű, jóképű, figyelmes és nagylelkű herceg halhatatlan férfiideál, akinek alakját és történeteit szinte kivétel nélkül mindenki ismeri a szigetországban.
A csütörtökön nyílt kiállításán a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum Gendzsi alakján keresztül, a hagyományos japán művészetet megtermékenyítő és abban továbbélő mitológia segítségével tesz kísérletet az ezeréves szépségeszmény közvetítésére. Dénes Mirjam, a kiállítás egyik kurátora a sajtóbejáráson elmondta, a tárlat a szépirodalmi szöveg alapján, 200 műalkotáson keresztül mutatja be a Heian-kortól indulva a japán kultúrát. Öt tematikus egységben festmények, iparművészeti tárgyak, fametszetek és hangszerek jelenítik meg a Gendzsi-kultuszhoz kapcsolódó tánc- és színházkultúrát és más vizuális művészeteket.
A bejárati folyosón a szöveg kap főszerepet. Belépve egy hatalmas, a regény első soraival ellátott arany paravánnal szembesülünk, amelyet a japán nagykövet adományozott a múzeumnak, és itt látható az 1500 oldalas regény Hamvas Béla és Gy. Horváth László által fordított, Gendzsi szerelmei, illetve Gendzsi regénye címmel megjelent magyar kiadásai. A kiállítás első termében kapott helyet a tárlat „sztárja”, az 1670 körül festett gyönyörű Gendzsi-album, amely a múzeum japán gyűjteményének egyik legjelentősebb műtárgya, míg ugyanitt a Heian-kor szépségeszményét őrző tekercsek kinagyított reprodukciója látható. A kurátor megjegyezte, a legkorábbi Gendzsi-tekercsképek Japán féltve őrzött kincsei, amelyeket csak különleges alkalmakkor és csak rövid ideig állítanak ki az ország múzeumai.
Külön teret szenteltek a japán költészet kedvelt ötsoros versformájának, a vakának és a Gendzsi-mitológia modern kori megjelenési formáinak. A harmadik tematikus egység olyan egykor kedvelt játékos időtöltéseket idéz meg, mint az úgynevezett illatceremónia vagy a portugál közvetítéssel elterjedt kártyajáték, a karuta, a falakon pedig XVII. századi, a Heian-kort paródiába hajló módon ábrázoló fametszetes képsorozat lakja be.
A múzeumban bevett gyakorlatnak megfelelően ezúttal is helyet kaptak kortárs magyar reflexiók. Krasznahorkai László Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó című regényének a szerző és japán fordítójának kéziratai a camera obscurát megidéző környezetben, Gaál Zoltán lyukkamerás és digitális technikával készült fotói társaságában, kettős hommage-ként tisztelegnek Sikubu Muraszaki műve előtt. Gaál a sajtóbejáráson elmondta, Krasznahorkai műveiben találta meg azt a filozófiát és tisztaságot, amely inspirálta őt a fotósorozat elkészítésében.
(Gendzsi herceg nyomában – Japán képen és írásban. Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum, 2016. április 17-ig.)
