Mohó sóvárgás a szabadság után

A Maladype Színház kiadásában jelent meg Viktor Kravcsenko könyve. Vádirat Sztálin ellen.

Makrai Sonja
2015. 11. 09. 18:09
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kravcsenko nagyapja és apja is politikai forradalmár, a követendő út már fiatalon ki lett jelölve számára. Harmincnyolc éves volt, amikor megírta visszaemlékezéseit, épp annyi idős, mint Balázs Zoltán most. – Erdélyi származású vagyok – folytatja –, tizenkét évesen kellett magam mögött hagynom a szülőföldemet. Megtapasztaltam a szovjet létezés utolsó időszakának hozadékait: nemesi származású nagyapámat, aki szótlan mártírja volt a kornak, többször lecsukták, így „mindennapi viszonyba” kerültem a házkutatásokkal. Most talán felrobbannak bennem ezek a régi dolgok. A szabadság iránti, mohó sóvárgás gyerekkorom óta engem is meghatároz, ahogy Viktort is. Bár ő azzal, hogy a szabadságot választotta, a barátait, családját sodorta életveszélybe.

Kravcsenko párhuzamos életeket élt: hagyta magát sodortatni az idővel, célokkal, víziókkal, amelyek fokozatosan torzultak el. Önreflexiókra képes személyisége felismerte ezeket, és jövőjét folyamatosan újratervezve távolodott el a rendszertől. De mindezt nem radikálisan tette, bölccsé, megfontolttá vált belső megvilágosodása során. – E kettősségnek a feszültsége, ambivalenciája adja ennek a nagyon furcsa, groteszk és végtelenül személyes és kegyetlen könyvnek, valamint az előadásnak a lényegét – von mérleget Balázs.

A színész szerint nem volt cél az aktualizálás, hisz nem a mai rendszereket leplezi le a könyv, de a lehetséges ismétlődő motívumokra és a személyes felelősségre általa fel lehet hívni a figyelmet. Ezért is dolgozták ki a „Kravcsenko-ügy” elnevezésű többfázisú nevelési programot is, amely szakértők és pedagógusok bevonásával, különböző civil szervezetek együttműködésével valósul meg

– Viktor Kravcsenko írásán keresztül törzsi háborúktól, jobb- és baloldali viaskodásoktól mentesen lehet beszélni az ember személyes felelősségéről, emlékezetéről. Fel kell mutatni ezt a fiatal generációnak, hogy tudják, élhetnek a döntés jogával, hogy nélkülük a világ nem ugyanaz, mint velük – zárja gondolatait Balázs Zoltán.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.