„Abban nem hiszek, hogy az írás terápia volna, de minthogy negyvenöt éve írok, lehet, erre nincs rálátásom. Lehet, hogy ez a munka közben elvégződik” – fejtette ki a KönyvesBlognak adott, az Indexen megjelent interjújában Esterházy Péter író, aki a göteborgi könyvvásárra írt levelében jelentette be, hogy hasnyálmirigyrákja van. „Ez kicsit megváltozott, ezért is nem vagyok személyesen jelen, most igyekszik más betölteni az életem, de így meg a hasnyálmirigyrákról tudnék lelkesen és ihletetten beszélni, amitől ugyan most megkímélem a tisztelt publikumot, de ne reménykedjen, előbb-utóbb hosszabban is szólok róla, I am afraid” – írta akkor.
Az író a Szüts Miklóssal közösen jegyzett, A bűnös című könyv kapcsán elmondta: a megszemélyesítések a hasnyálmirigyet illetően „nem írói fantázia, hanem valami nagyon biológiai következményei. Mi is a közöm hozzá, mennyire különálló valami vagy mennyire a részem?” Hozzátette: aztán „jönnek a természetes reflexek, hogy gazsulálni, elnyerni a jóindulatát: a megszemélyesítés nagyon el tud venni már.”
Az író szerint természetes reflex, hogy hirtelen betölt mindent a betegsége és beszivárog az írói pozícióba is. „A New York Timesban volt egy beszélgetéssorozat írókkal a rákjukról. Kritikusan jegyezte meg a szerző: ezek a jó írók egy másodperc alatt semmi mással nem foglalkoztak, csak ezzel. Minden másról megfeledkeztek, hogy ők írók és ez mit jelent.”
Az interjúban az író beszámolt arról is: korábban zavarta, hogy regényként kezdték el olvasni művét, a Javított kiadást, mivel ő azt szerette volna, hogy ezt tekintsék a „pucér valóságnak”. (Az író ezen művében számol be arról, hogy megtudta: apja ügynökként tevékenykedett.) Most kijelentette: „papíron nincsen pucér valóság. Lehet úgy csinálni, mintha ez az volna, de akkor az a fikció lép be a másik helyébe.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!