Az viszont, hogy miért vette elő s miért így vette elő Gothár Péter Sarkadi drámáját, nem egészen világos a két felvonás megtekintése után sem. Az ajánlóban olvasott gondolat túl sovány magyarázat, amely szerint „több mint ötven év távlatából ez az értelmiségkép bizonyos mozzanataiban kifejezetten ironikus”.
A számos pontján szép, mert erősen atmoszferikus, más pontokon pedig sajnos messzi távolba, a nézői érdektelenség régiójába tévedő előadás vörösesbarnás, sötét tónusú díszlete (Gothár Péter munkája) mellett leginkább a színészi játék hatása maradandó. Szirtes Ági origóvá váló, kitűnő vice-démonja mellett Szacsvay László miniatűr remeklésére, Pálos Hanna autentikus, a belső változásokat finom eszközökkel érzékeltető Zsuzsijára, Kocsis Gergely szikár albérlőjére, Elek Ferenc sima modorú kéjencére, Dióssi Gábor Ottlik Gézává maszkírozott művész barátjára gondolunk elsősorban.
(Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon. Kamra. Rendező: Gothár Péter.)
