Kováts Adél kettős kihívás elé néz

Színésznőből színidirektor: Kováts Adélt kérdeztük a Radnóti Színház jövőjéről.

– A női létről is több szó esik majd az ön színházában?
– Nem jó fiókrendszerekben és szegregációkban gondolkodni. A Radnóti nem lesz feminista színház, de talán markánsabban jelennek meg a női alkotók, írók-rendezők. Nők és férfiak, mi így vagyunk együtt emberek, nem tudunk egymás nélkül létezni. Hiszem, hogy a témaválasztásokkal épp ezt a harmóniát lehet segíteni, a férfiak is sokkal többet megtudhatnak valamiről, ami első pillantásra talán csak a nőket érintheti.

– Igazgatóként azokért az emberekért kell majd felelnie, akikkel eddig együtt játszott. Talán minden eddiginél nehezebb szerepet választott magának.
– Ez a legnagyobb kihívás, hiszen az én esetemben nem egyszerű előléptetésről van szó, színésznőként ugyanúgy a társulat tagja maradok. Ezt jól működtetnem, hogy ne váljak megfigyelővé, hanem színésznőként befogadó, érzékeny, nyitott és jó kolléga maradjak, igazgatóként pedig felelős, őszinte döntéseket tudjak hozni. Kettős kihívás elé nézek. Feltételezem, hogy a társulatban mindenki nyitott erre, és a kölcsönös érintettség és a bizalom működteti majd a kapcsolatunkat. Ugyanakkor egy vezetőtől elvárható, hogy el tudja viselni azt a magányt, amely a szuverenitása megtartásához nélkülözhetetlen. Egy művész alapvetően sokkal érzékenyebb, mint egy átlagember. A mi szakmánk kitartást, strapabírást, odaadást kíván. Egy vasmunkás és egy költő egyszerre él bennünk. Színházigazgatóként lehet, hogy lesznek olyan helyzetek, amelyben a „vasmunkásnak” lesz nagyobb feladata.

– Az igazgatói és színészi feladatok között is egyensúlyt kell találnia.
– Azt hiszem, a magam és a társulat szempontjából is az az egészséges, ha színészként is aktív tag maradok, hiszen ez egy gyakorló szakma. Nem hiszem, hogy jó lenne, ha álszerényen visszahúzódnék. Álltam és állok a tapsrend közepén, de a szélén is. Ennek a jövőben is így kell lennie. Remélem, nem kell majd bizonygatnom, hogy ha esetleg főszerepet játszom a Radnótiban, az nem azért van, mert én vagyok az igazgató. A mértéktartás mindig fontos volt számomra, és ez nem is fog változni.