Menekült a múlt elől az 1940-es évek sztárja

Elfeledve halt meg Svájcban az egykori filmcsillag, Goll Bea. Verrasztó Gábor könyvet írt róla.

A sajtónak nagy szerepe volt Goll Bea pályája alakulásában. Verrasztó Gábor szerint jól meg lehet figyelni, hogyan „csinált sztárt” a gyerekművészből a sajtó, közte a Film, színház, irodalom főszerkesztője, Egyed Zoltán, aki rendszeresen vezércikkekben áradozott Goll Bea tehetségéről. Talán egy kissé szerelmes is volt a lányba, aki a koránál jóval érettebbnek tűnt – azért is, mert nem sok jutott neki az igazi gyerekkorból. Utolsó magyarországi élő rokona, keresztfia úgy emlékszik: a szülők ragaszkodtak ahhoz, hogy mindenáron gyereksztárt faragjanak Goll Beából. Ráadásul az ő házasságuk rossz volt, az Opera mögötti lakás hangos volt a veszekedésektől, így a kislánynak valószínűleg egyfajta menekülést is jelentett a szereplés. Már hatévesen az operaház gyerekkarában táncolt.

Lázár Máriával és Perényi Lászlóval a Haláltánc című 1941-es filmben

Fotó: Goll Bea – Szabálytalan életrajz

A média felkapta a hírét, a filmesek pedig szerepeket írtak neki – leginkább olyanokat, amelyekben táncolhatott és érvényesülhetett rendkívüli szépsége. Goll Bea viszont szenvedett attól, hogy színészként nem tudott kitörni ebből a körből. A korabeli sajtó átolvasása után ezt Verrasztó Gábor is így látja: „Lehetetlen helyzetbe hozták ezt a fiatal lányt. Úgy gondolták, joggal, hogy gyönyörű, és egy hollywoodi típusú sztárt szerettek volna belőle csinálni. Ennek jegyében kapta a filmszerepeket is – legtöbbször kevés szövege volt, pár egyszerű mondat. Ebből mindenképpen ki akart törni, mert így tulajdonképpen nem volt sem táncosnő, sem színésznő. Akkor még nem voltak nálunk revüfilmek. Ha vannak, akkor nagy sztár lehetett volna. A lelki vívódásait nagyon jól végig lehet követni ebben a könyvben. Volt, hogy kifakadt, mert úgy érezte: itt az ideje, hogy igazi, nagy szerepeket kapjon. Talán ezek elől is menekült, szabadulni akart a múltjától.”