Egy informatikai bravúrnak köszönhetően menekült meg a Makám Weöres Sándor-lemezének anyaga, amely két évvel a költő centenáriumi ünnepségére tervezett megjelenés után kerülhetett végül a boltokba. Úgy tűnt ugyanis, hogy a felvett és utómunkálatokra előkészített anyag a számítógép meghibásodása miatt végleg elveszett, amikor egy informatikusnak sikerült viszonylag jó állapotban lementeni a felvételek 90 százalékát. Ezek után néhány hónap alatt elkészülhetett a lemez.
Már maga a történet is különlegessé teszi ezt a korongot, arról nem beszélve, hogy az átlagosnak csöppet sem mondható Rongyszőnyeg eddig még nem feldolgozott versei közül zenésített meg egy csokorravalót Krulik Zoltán, a legérdekesebb azonban az, amit a lemezen hallunk. Egyet biztosra lehet venni: jót tett a daloknak a két-három év pihentetés, igazán kiérlelt, átgondolt kompozíciókkal állt elő az együttes.
Weöres Sándort megzenésíteni egyszerre könnyű és irtózatosan nehéz feladat. Maguk a szövegek ugyanis önmagukban hordoznak egyfajta veleszületett dallamot, a ritmikájuk viszont mindenképpen adva van. Ezek a szókapcsolatok prózában is énekelnek, ugyanakkor ezt a bizonyos értelemben vett kötöttséget megérezni és jól közvetíteni már nem magától értetődő. A Rongyszőnyeg ráadásul a Sebő-féle lemez óta valahogy egyértelmű karaktert is kapott, és mivel azokról a dalokról maga a költő is visszaigazolta, hogy megfelelőnek találja a hozzáillesztett zenei stílust, éppen ehhez a ciklushoz nyúlni a legnehezebb kihívások egyike a világzene műfajában.
Ezek után meghallgatva a Holdfényt vetettem című albumot rendkívül pozitív a kép: Krulik Zoltán olyan sajátos, a Makám örökségéből kinövő, de a Sebő-féle rongyszőnyeges vonallal jól megférő zenei világot alkotott, amely sokat hozzáad a Weöres Sándor-versek üzenetéhez. Kiérlelt, kimunkált dalok, átgondolt koncepciók fogadják a hallgatót, és maga az előadás is átszellemült. Utóbbi Weöres Sándor esetében létkérdés, már csak azért is, mert a versek témái is sokszor – gyermeki felszínük ellenére – az élet örök kérdéseit, alaptéziseit feszegetik.
A férfi- és női énekhang kontrasztja jó elképzelés, ráadásul Korzenszky Klára érzékenysége sokat finomít az összhatáson, egyfajta lelke ő a daloknak. Olyan az érzésünk, mintha kifejezetten testre szabva neki készültek volna a dalok, első hallásra nehezen tudnám elképzelni más énekessel. A Holdfényt vetettem a népzenétől eltávolodva valamiféle filozófiai mélységbe kalauzolja a hallgatót, ezt az irányt tökéletesen megérezve Korzenszky Klára egészen letisztult stílusban szólal meg.
Bár a Makám tudatosan kerülte a Sebőék által feldolgozott verseket, egyetlen kivétel mégis akad: a Ha vihar jő kezdetű, és ez felidéz is valamiféle belső rokonságot a korábbi változattal, anélkül hogy konkrét zenei megfelelést hallanánk. A Holdfényt vetettem című album tulajdonképpen egy összefüggő szvit, amelynek összekötő kapcsa egyrészt a filozófiai mélység, másrészt egy sajátos szürreális világ, amelyet a dalok hasonló karaktere mentén épít fel Krulik Zoltán a visszafogott hangszereléssel.
(Makám: Holdfényt vetettem, Z Paraván kiadó, 2015)
