Tavaly egy másik tárlaton, a Balassi Intézet szikár, modern aulájában is megemlékeztek Róth Miksa munkásságáról, a Megszínesített napfény című tárlat főleg fotókon keresztül láttatta a múlt század egyik legnagyobb mesterének míves munkáit. Nincs ez másként a Magyar Építészeti Múzeum által szervezett kiállításon, a De la Motte–Beer-palotában sem, viszont az ódon enteriőr méltóságot kölcsönöz a szerény anyagnak.
Egykor Magyarországon szinte mindenhová tőle rendeltek üvegablakokat, mozaikokat. A budapesti Szent István-bazilika és az Országház üvegképeit, a Gresham-palota, a volt Osztrák–Magyar Bank (a mai Magyar Nemzeti Bank), a Zeneakadémia, a Széchenyi gyógyfürdő épületét díszítő üvegeket, a szegedi Fogadalmi templom ablakait, az egykori budapesti Török Bankház homlokzati mozaikjait, a marosvásárhelyi kultúrpalota, a szabadkai zsinagóga és városháza épületének részleteit is Róth készítette.
De külföldön is ismerték tehetségét, a holland Vilma királynő uralkodásának 25. évfordulójára például a hágai királyi palota egyik termének ablakdíszét készíthette, ahogy az oslói Fagerborg templom kórusfalán az oltár feletti üvegablak is az ő munkája.
Mivel a Róth által alapított üvegfestészeti műintézet alkotásai leginkább a várost és a vidéket járva láthatók – bár ezek nagy részét a háborúk elpusztították –, kézi rajzolású ablakterveit, a mennyezeti szekkók rajzait vagy épp a mexikói nemzeti színház félköríves mozaikkompozíciójának akvarelljét tanulmányozva szembesülhetünk azzal, hogy a technika segítsége nélkül is bármire képes lehet az ember. A kiállítás rendezői a palota látogatható szobáihoz illeszkedve építették fel a tárlat anyagát.
A téli ebédlőben Róth Miksa életének pár dokumentuma révén rajzolódik ki az akkori társadalomban betöltött szerepe.
A rózsamotívumokkal díszített szalonban az üvegművész középületekhez – Országház, Gresham-palota, Török Bankház – készített tervei mellett Quittner Zsigmond építész arcképét ábrázoló ólomüveg mintája is helyett kapott.
A passiószobában a lipótmezei elmegyógyklinika kápolnájának egy részletét is kiállították. Itt az egyházi épületekhez (a Kálvin téri evangélikus templom vagy a Szent István-bazilika) készült munkák történetéről is lehet olvasni. A történeti leírásokból kiderül, hogy a bazilika esetében a templomépítő bizottság nem szívesen támogatta az akkor kísérletezőnek számító fiatal művész megbízását.
A De la Motte–Beer-palota hálószobájában a magánmegrendelésre készített terveket mutatják be, a fürdőszobaablakokon, a télikert üvegborításán, a különleges maratott ablakokon a historizmus, a szecesszió és az art deco kedvelt szimbólumai – gránátalma, hattyú, páva, liliom, írisz – jelennek meg. Egyik leányalakkal díszített ablakterve a preraffaelita festmények világát idézi.
A február 29-ig látogatható tárlat sem olyan, mint amit Róth Miksa igazán megérdemelne, de a maga módján méltó módon tiszteleg előtte.
