Az ember a fellegvárban ráadásul minderre rátesz még egy lapáttal: a regényben egy rejtélyes könyv – Nehezen vonszolja magát a sáska – és írója után kutatnak a szemben álló felek, ami egy, a nácik uralta Amerikától is eltérő állapotot mutat be, szintén egy alternatív történelmet, amely ugyanakkor különbözik az általunk ismert és a regényben bemutatott világtól is (röviden: a Brit Birodalom és az Egyesült Államok nyeri a világháborút, de utána összevesznek, és olyan hidegháború alakul ki köztük, mint a valóságban az amerikaiak és a szovjetek között). Zelei szerint a regény vége megingat, kiderül, hogy Dick világában a Nehezen vonszolja magát a sáska világa az igazi, nem az, amit a szereplők és az olvasó valóságnak hit, hanem az, ami alternatív történelemnek tűnt.
Egyedi megközelítése a műfajnak az, amit az Amerikai Konföderációs Államok című film fémjelez. A mű tulajdonképpen egy áldokumentumfilm, s egy olyan világot mutat be, amelyben a déliek nyerték az amerikai polgárháborút, és teljesen normális egy olyan televíziós reklám, ahol biztosítást lehet kötni a család fekete rabszolgájára. A film betekintést enged abba, hogy milyen lenne napjainkban egy erősen konzervatív Amerika.
Érdekes vadhajtása az alternatív történelmi műfajnak, amikor az alapszituációt abszurd módon komikussá teszik. Ennek egyik éllovasa az Iron Sky című finn mozifilm, melynek alaptörténete szerint a nácik nem tűntek el a második világháború után, hanem maradék erőiket a Holdra vitték, és ott építettek maguknak bázist. Ha ez nem lenne elég, a titkos náci holdbázisnak milyen más alakja lenne, mint horogkereszt? Szintén teljesen abszurd a náci katonák reakciója, mikor rájönnek, hogy a rájuk találó amerikai űrhajós bőrszíne fekete.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!