Lemezeket készített és legendás hangversenyeket adott, a legnagyobb sikerű koncertjét 1956. október 22-én adta. Máig úgy tartják, az ekkor elhangzó Bartók II. zongoraversenynek nem kis szerepe volt a másnapi események beindításában.
A forradalom idején sikerült nyugatra szöknie családjával. Ezután indult be nemzetközi karrierje, majd megkapta a francia állampolgárságot és Senlisban telepedett le. Létrehozta máig jelentős fesztiválját és alapítványát, amellyel fiatal tehetségeket támogatott. „Csak az árnyékból a fénybe való átmenet korszakában éreztem, hogy valóban élek, és szabad vagyok, olyankor, amikor sötét börtönéből kiröppenhetett a tűzmadár” – írta Ágyúk és virágok című önéletrajzi kötetében.
