Együtt lélegezzen a két hangszer

Erdélyi Zsuzsanna emléke előtt tiszteleg születése 95. évfordulóján az MMA. Interjú Klukon Edittel.

– Ez jelentősen kinyitja a repertoárt.
– Igen, és befolyással van a régebben tanult darabokra is. Éppen ma elővettem Haydn A Megváltó hét szava a keresztfán című művének szólózongora-változatát, melyet évekkel ezelőtt többször játszottam. Most, amikor újra előkerült, feltűnt, hogy az időközben megtanult két- és háromzongorás repertoár – gondolok itt Barnabás darabjaira, a Dante-szimfóniára és a háromzongorás Bach-concertókra – hatására ez a Haydn-mű most mennyire másként szól. Oda-vissza hatnak egymásra azok a zenék, amelyekkel az ember foglalkozik. Barnabás darabjai különlegesen tisztogatják a romantikus és klasszikus repertoárt, Bachhal pedig egészen közeli, mondhatnám, testvéri kapcsolatban állnak. Örülök egyébként, hogy a Vigadóban lesz a koncert, mert a felújítás óta még nem volt alkalmunk ott játszani. A Budapesti Tavaszi Fesztiválon ugyanitt egy Satie-estet adunk majd a zeneszerző születésének 150. évfordulója alkalmából. Az pedig különösen jó érzéssel tölt el, hogy Liszt sokszor szerepelt ebben az épületben.

– Kétzongorás műveinek és átiratainak népszerűsítésében oroszlánrészt vállalnak.
– A Via Crucis négykezes változatát 1986 óta játsszuk, akkoriban jelent meg a kottakiadás is. A szimfonikus költemények négykezes átiratainak egy részét, a Faust-szimfóniának a máig kiadatlan, első kétzongorás változatát is játszottuk, csakúgy, mint Beethoven IX. szimfóniájának szintén Liszt által készített kétzongorás átiratát. Ez utóbbitól korábban féltünk, mert úgy gondoltuk, hogy nem lehet a vokális részeket visszaidézni a zongorán. Végül mégis megtanultuk, és nagyon hasznos volt. Sokan mondták, hogy érdemes volna ezt a változatot többször meghallgatni, olyan tiszták benne a viszonyok. Liszt számára nagyon fontos volt Beethoven, ez az átirat gondos munka, olyan, mintha egy új szonáta született volna. A Dante-szimfóniát pedig most harmadik alkalommal játsszuk közönség előtt.

– Volt már olyan, hogy egy művet egyszerre tartottak repertoáron egy-, illetve kétzongorás változatban is?
– Nem. A Via Crucis számos változatából mi a négykezest szeretjük a legjobban. Különben csodálatos, ahogy az énekszólam tökéletesen a zongora részévé válik, és teljesen természetesen szólal meg a hangszeren. Az énekhanggal különösen közeli a kapcsolatom, sokat foglalkoztam dalokkal, éveken át koncerteztem Gulyás Dénessel.

– Ez nyilván sokat segít.
– Nagyon fontos, minden zongoristának csak ajánlani tudom, hogy keresse a találkozást a vokális zenével.

– Nem véletlen, hogy a legtöbb szólista egyfajta belső igénytől vezényelve rövid idő után kamarázni kezd.
– Igen, hiszen csodálatos a repertoár. Azt hiszem, ahhoz tényleg sok idő kell – esetünkben már több mint harminc év –, hogy kialakuljon az egyéni hangzásvilág, együtt lélegezzen a két hangszer, két játékos. Két ember együttjátéka ideális esetben olyan, mintha egyvalaki játszana.

– Mire készülnek még a közeljövőben?
– 2018-ben lesz Bernstein születésének 100. évfordulója, ennek kapcsán Németországba hívtak, ennek a műsora még csak körvonalazódik. Barnabás most szilveszterkor mutatta meg két újabb kétzongorás művének a tervét. Felkértek egy néhány koncertből álló sorozatra a BMC-ben, ami valószínűleg retrospektív jellegű lesz; Messiaentól a Visions de l’Amen mindenképpen műsoron lesz, ahogy a Dukay-darabok is, és várom, hogy újra eljátszhassuk Bach háromzongorás versenyműveit zeneakadémista fiatalokkal (JSB Vonóskar), akikkel az elmúlt évben is nagy élmény volt együtt zenélni. Vidéki koncertjeink mellett márciusban férjemnek Mozart-estje lesz a Müpában, és természetesen több külföldi meghívásunk is van.