– Személyesen is ismerték Erdélyi Zsuzsannát?
– A Hegyet hágék, lőtőt lépék című csodálatos munkája alapján természetesen ismertük és tiszteltük, s néhány évvel ezelőtt személyesen is kapcsolatba kerülhettünk. Éveken át dolgoztunk azon, hogy a budai Vár fokára kerülhessen Mátyássy László Mária-szobra. Ennek kapcsán kerestem Zsuzsa nénit, ő pedig – támogatandó a tervet – egy csodálatos írást komponált Mária-anya címmel. A műalkotás, mely 2013 ősze óta díszíti a Cortina-falat, azóta is ezt a nevet viseli. Bensőséges kapcsolatunk mindvégig megmaradt, nagy megtiszteltetés és öröm számunkra, hogy 95. születésnapjának a tiszteletére mi játszhatunk ezen a hangversenyen. Ez a koncert a Vigadóban rendezett, A vallásos élet tárgyai nevű kiállításnak a finisszázsa is egyúttal. A tárlat azt az anyagot mutatja be, amelynek gyűjtését Erdélyi Zsuzsanna kezdeményezte a nyolcvanas években. A teljes gyűjtemény az esztergomi Keresztény Múzeumban található.
– A műsor mennyire kötődik Erdélyi Zsuzsanna személyéhez?
– Személyes ismeretségünk tette lehetővé, hogy az ő személyiségéhez, életfilozófiájához kapcsolódó műveket választhassunk. Liszt Dante-szimfóniáját az Isteni színjáték ihlette, a koncert második részében elhangzó Via Crucis pedig nemcsak Liszt életművét íveli át, hanem mindannyiunkét. Nyitószámként Dukay Barnabás Oroszlános kút a növekvő Holdnál – A vörös című kétzongorás művét játsszuk el. A zeneszerzővel 2002 óta szoros kapcsolatban vagyunk, igyekszünk minden koncertünk műsorába beilleszteni a darabjait.
– Dukay számos művet komponált kifejezetten az önök számára, kétzongorás és háromzongorás darabokat. Hogyan találtak egymásra?
– Olivier Messiaen két zongorára írt Visions de l’Amenjére kaptunk felkérést, és kortárs zeneművet kerestünk mellé. Így játszottuk el Dukay Láthatatlan tűz a téli éjszakában című alkotását, örömünkre azóta nagyon sok műve kifejezetten a számunkra íródott.
– Még tartós kamarapartnerek esetén is ritka az az összhang, amelyet önök elérnek a közös játékok során, ezt maga Dukay is sokszor hangsúlyozta. Természetes volt, hogy a fiuk, Fülöp is beszáll ebbe a közös koncertezésbe?
– Az első együttzenéléseket a barátainknak köszönhetjük. Rácz Zoltán és Keller András felkért bennünket, hogy játsszuk el Mozart hármasversenyét. Barnabás hallotta a koncerteket, illetve Fülöpöt külön is zongorázni. Ez inspirálta arra, hogy részint saját darabokat írjon, részint Bach-műveket átdolgozzon három zongorára. A három zongora együtthangzása Barnabás számára mintha egy új hangszer megszületését jelentené.
– Ez jelentősen kinyitja a repertoárt.
– Igen, és befolyással van a régebben tanult darabokra is. Éppen ma elővettem Haydn A Megváltó hét szava a keresztfán című művének szólózongora-változatát, melyet évekkel ezelőtt többször játszottam. Most, amikor újra előkerült, feltűnt, hogy az időközben megtanult két- és háromzongorás repertoár – gondolok itt Barnabás darabjaira, a Dante-szimfóniára és a háromzongorás Bach-concertókra – hatására ez a Haydn-mű most mennyire másként szól. Oda-vissza hatnak egymásra azok a zenék, amelyekkel az ember foglalkozik. Barnabás darabjai különlegesen tisztogatják a romantikus és klasszikus repertoárt, Bachhal pedig egészen közeli, mondhatnám, testvéri kapcsolatban állnak. Örülök egyébként, hogy a Vigadóban lesz a koncert, mert a felújítás óta még nem volt alkalmunk ott játszani. A Budapesti Tavaszi Fesztiválon ugyanitt egy Satie-estet adunk majd a zeneszerző születésének 150. évfordulója alkalmából. Az pedig különösen jó érzéssel tölt el, hogy Liszt sokszor szerepelt ebben az épületben.
– Kétzongorás műveinek és átiratainak népszerűsítésében oroszlánrészt vállalnak.
– A Via Crucis négykezes változatát 1986 óta játsszuk, akkoriban jelent meg a kottakiadás is. A szimfonikus költemények négykezes átiratainak egy részét, a Faust-szimfóniának a máig kiadatlan, első kétzongorás változatát is játszottuk, csakúgy, mint Beethoven IX. szimfóniájának szintén Liszt által készített kétzongorás átiratát. Ez utóbbitól korábban féltünk, mert úgy gondoltuk, hogy nem lehet a vokális részeket visszaidézni a zongorán. Végül mégis megtanultuk, és nagyon hasznos volt. Sokan mondták, hogy érdemes volna ezt a változatot többször meghallgatni, olyan tiszták benne a viszonyok. Liszt számára nagyon fontos volt Beethoven, ez az átirat gondos munka, olyan, mintha egy új szonáta született volna. A Dante-szimfóniát pedig most harmadik alkalommal játsszuk közönség előtt.
– Volt már olyan, hogy egy művet egyszerre tartottak repertoáron egy-, illetve kétzongorás változatban is?
– Nem. A Via Crucis számos változatából mi a négykezest szeretjük a legjobban. Különben csodálatos, ahogy az énekszólam tökéletesen a zongora részévé válik, és teljesen természetesen szólal meg a hangszeren. Az énekhanggal különösen közeli a kapcsolatom, sokat foglalkoztam dalokkal, éveken át koncerteztem Gulyás Dénessel.
– Ez nyilván sokat segít.
– Nagyon fontos, minden zongoristának csak ajánlani tudom, hogy keresse a találkozást a vokális zenével.
– Nem véletlen, hogy a legtöbb szólista egyfajta belső igénytől vezényelve rövid idő után kamarázni kezd.
– Igen, hiszen csodálatos a repertoár. Azt hiszem, ahhoz tényleg sok idő kell – esetünkben már több mint harminc év –, hogy kialakuljon az egyéni hangzásvilág, együtt lélegezzen a két hangszer, két játékos. Két ember együttjátéka ideális esetben olyan, mintha egyvalaki játszana.
– Mire készülnek még a közeljövőben?
– 2018-ben lesz Bernstein születésének 100. évfordulója, ennek kapcsán Németországba hívtak, ennek a műsora még csak körvonalazódik. Barnabás most szilveszterkor mutatta meg két újabb kétzongorás művének a tervét. Felkértek egy néhány koncertből álló sorozatra a BMC-ben, ami valószínűleg retrospektív jellegű lesz; Messiaentól a Visions de l’Amen mindenképpen műsoron lesz, ahogy a Dukay-darabok is, és várom, hogy újra eljátszhassuk Bach háromzongorás versenyműveit zeneakadémista fiatalokkal (JSB Vonóskar), akikkel az elmúlt évben is nagy élmény volt együtt zenélni. Vidéki koncertjeink mellett márciusban férjemnek Mozart-estje lesz a Müpában, és természetesen több külföldi meghívásunk is van.
