Rákos megbetegedés következtében január 10-én életét vesztette David Bowie, halálhírét fia is megerősítette – írja a SkyNews. A Hollywood Reporter nevű portállal a zenész képviselője közölte a szomorú hírt.
A bejelentésben, melyet a zenész Facebook- és Twitter-oldalán tettek közzé, azt írják: „David Bowie ma békésen, családja körében halt meg, 18 hónapos, rák elleni bátor küzdelem után”. Mint írják, tudják, hogy sokan osztoznak a veszteségben, de azt kérik: mindenki tartsa tiszteletben a család magánéletét.
A zenésztársadalom, a kritikusok közössége és a brit politika élvonalának szereplői egyaránt felsőfokú jelzőkkel emlékeztek meg David Bowie nemzedékeken átívelő munkásságáról.
A BBC vezető zenekritikusa és művészeti főszerkesztője, Will Gompertz azt írta, hogy Bowie volt „a pop Picassója”: újító, képzelőerővel megáldott, nyughatatlan, folyamatosan változó posztmodernista művész, aki ugyanúgy a pop lényegi meghatározói közé tartozott, mint a Beatles, a Rolling Stones, vagy akár Elvis Presley.
Rick Wakeman, a rockzene történetének egyik legjelentősebb billentyűse, a progresszív rock élő legendája a Twitter portálon úgy fogalmazott: David Bowie olyan befolyást és biztatást jelentett az ő munkásságában, amelynél nagyobbat nem is kívánhatott volna.
Madonna ugyancsak a Twitteren „tehetségesnek, egyedülállónak, zseninek, sorsfordítónak” nevezte a zenészt. Az amerikai énekesnő szerint Bowie szelleme örökké élni fog.
Kanye West amerikai rapper szerint Bowie volt az ő egyik legfontosabb ihletője, „félelmet nem ismerő, kreatív (...), aki életre szóló varázslatot adott nekünk”.
David Cameron brit miniszterelnök azt írta a Twitteren, hogy David Bowie, „a popzseni” zenéjén nőtt fel. Cameron szerint Bowie „a megújulás mestere volt”, akinek halála hatalmas veszteség.
Tony Visconti Grammy-díjas amerikai zenész-producer, aki Bowie legtöbb albumának kiadásában közreműködött, a Facebookon azt írta: David Bowie mindig azt csinálta, amit akart, és azt mindig a legjobban akarta csinálni. „Egy éve tudtam, hogy ez fog történni, mégsem voltam felkészülve rá (...) Rendkívüli ember volt, tele szeretettel és élettel. Mindig velünk lesz, de most helyénvaló, hogy sírjunk” – fogalmazott Bowie egykori producere.
Bowie Blackstar című új albumának megjelenésével ünnepelte pénteken 69. születésnapját – írja az MTI. A zenész 25. stúdióalbumán mindössze hét szám található, amelyek egytől egyig elnyerték a kritikusok tetszését. Ugyancsak a múlt héten debütált az új album Lazarus című kislemezéhez készített videoklip is, amelyben Bowie egy kórházinak tűnő ágyban fekszik bekötözött szemmel.
A zenész, eredeti nevén David Jones számára a Holdra szállás előtt tisztelgő Space Oddity hozta meg a sikert, majd 1972-es The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars című albumával írta be magát a zenetörténetbe. Bowie a londoni mod szubkultúra és a japán kabuki, valamint a rock és a színház ötvözésével alkotta meg Ziggy Stardust nevű földönkívüli alteregóját.
Három évvel később a Young Americans albumról való Fame című kislemezével aratta első jelentős sikerét az Egyesült Államokban – a dal a toplista csúcsára tört –, majd egy évre rá piacra dobta Station to Station című korongját, amely harmadik helyre került az amerikai lemezeladási listán.
Legemlékezetesebb munkái közé tartozik a Let’s Dance, a Heroes, a Changes, az Under Pressure, a China Girl, a Modern Love, a Rebel Rebel, az All the Young Dudes, a Panic in Detroit, a Fashion, a Life on Mars, a Suffragette City és egy 1977-es karácsonyi szám Bing Crosbyval.
A zenélés mellett Bowie színészként is kipróbálta magát: haldokló bolygójának megmentésén fáradozó űrlényt játszott Nicolas Roeg A Földre pottyant férfi (1976) című szürreális filmjében, és a kritikusokat is meggyőzte Az elefántember Broadway-előadásában nyújtott alakításával.
Marlene Dietrich oldalán játszott az 1978-as Dzsigolóban (Dietrich csak az ő kedvéért vállalta élete utolsó filmszerepét), szerepelt a Boldog karácsonyt, Mr. Lawrence! (1983) című második világháborús filmben és Poncius Pilátust formálta meg Martin Scorsese Krisztus utolsó megkísértése (1988) című alkotásában.
A Londonban született művész 1966-ban vette fel a Bowie művésznevet. Szaxofonon játszott és pantomimtársulatot alapított, majd leszerződött a Mercury Records-zal, amely 1969-ben kiadta a Man of Words, Man of Music című lemezét (Nagy-Britanniában David Bowie címmel jelent meg), rajta a Space Oddity című számmal.
A hetvenes évek közepétől megszállottja lett a dance/funk hangzásnak. 1977-ben adta ki Low című albumát, a Brian Enóval közösen felvett Berlin-trilógia első részét, amelyet a Heroes (1977) és a Lodger (1979) követett. Dolgozott a Queen együttessel, Mick Jaggerrel, Tina Turnerrel, a The Pat Metheny Group-pal és másokkal. Megalapította a Tin Machine formációt, ám a banda nem aratott hatalmas sikert sem a kritikusok, sem a nagyközönség körében. Az 1993-ban kiadott Black Tie White Noise című koronggal folytatta szólókarrierjét, két évre rá kiadta a Brian Enóval közös Outside című albumot és turnéra indult, amelyen a Nine Inch Nails volt az előzenekara.
Az évtizedek múlásával Bowie-ra rásütötték a kaméleon jelzőt, hangja, dallamvilága a legkülönfélébb stílusokban, hangszerelésekben is felismerhető volt. Közben arra is volt ideje, hogy barátját, Lou Reedet producerként segítse rocktörténelmet írni Transformer című lemezével, rajta a Walk On The Wild Side-dal. Hasonló szolgálatot tett Iggy Popnak is The Idiot című albumának produceri és társszerzői munkáival. 2006-ban Grammy-díjat kapott életművéért.
Bowie viszonylag csendben töltötte a 2004 és 2012 közötti időszakot, majd 2013-ban jelentkezett új albummal, amely a The Next Day címet kapta. Bowie összes addigi lemezét túlszárnyalva a korong második helyre került a Billboard 200-as amerikai albumeladási listán.
