Különleges műveket válogat szombat este hatkor kezdődő hangversenyére a Zuglói Filharmónia a Müpában, a Záborszky Kálmán által vezényelt művek ugyanis nem jönnek mindennap szembe a koncertkínálatban.
Petrovics Emil I. kantátája 1956-ban készült Mihai Eminescu három versére, amelyek az erdő „örökkévalóságáról”, az alkonyatról, illetve a madarak elvonulásáról szólnak. Zeneileg folklorisztikus, strófikus dallamvilág, tiszta harmóniák és a népies versformából fakadó ritmika jellemzi az Egyedül az erdőben alcímet viselő kamarakantátát.
Ezután olyan ősbemutató következik, amelynek szerzője maga is a Zuglói Filharmónia tagja, egyházi muzsikus, orgonaművész, informatikus mérnökként pedig a kottaírás minél egyszerűbb digitalizálásán is dolgozik. Harmath Dénes a hit megtartó erejéről szóló 112. zsoltárt zenésítette meg a liturgiai dallamkincs felhasználásával.
Az est zárószáma egy grandiózus alkotás: Henk de Vlieger Ring-szimfóniája, amely nem is igazán szimfónia, inkább a Ring legfontosabb motívumait, részleteit és énekelt dallamait időrendben egymás mellé fűző költemény. A mozaikszerűen összerakott körkép, a grandiózus mű „zanzásítása” távol áll Wagner szellemétől, de jó összefoglalása a sok-sok órát kitevő Ringnek, amely azokhoz is közelebb hozza a wagneri muzsikát, akik még nem állnak készen a teljes terjedelmű befogadására.