A jazz évszázada – magyarul

Mindent a jazzről. Vagy mégsem? Egy könyv, amely kalauzként szolgál, de akadnak hiányosságai.

Turi Gábor
2016. 02. 24. 12:27
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kerekes György és Pallai Péter neve szerzőként, kritikusként és szervezőként is jól ismert a magyar jazzéletben, ők jegyzik a nagyszabású vállalkozást. Mindketten évtizedek óta elkötelezett hívei a ritmikus improvizatív zenének: Kerekes két vaskos könyvet publikált a jazz nagy egyéniségeiről, Pallai a BBC korábbi rádiósaként, a magyar–brit zenei kapcsolatok patrónusaként és szakíróként is sokat tett a műfaj népszerűsítéséért.

Az 530 oldalas, fényképekkel és Kerekes karikatúráival illusztrált, több száz zenei példával szolgáló kiadvány forrásjegyzéke 120 könyv és cikk címét tartalmazza, de a szövegben nincsenek hivatkozások, és a név- és tárgymutatót is hiába keressük. A módszer aggályosnak volna nevezhető, ha a szerzők szaktudományos babérokra pályáznának. De nem ez volt a céljuk: munkájukat a jazz iránt érdeklődő, azzal komolyabban ismerkedő olvasóknak szánják, amihez könnyed, köznyelvi fordulatokkal is élő, elbeszélő fogalmazásmódot választottak.

A könyv imponálóan széles körű ismeretanyagra építve taglalja a jazz alapfogalmait, kialakulásának zenei és társadalmi előzményeit, történetét, stílusait, fogadtatását, közönségre és a világ zenekultúrájára gyakorolt hatását. Szakaszolása az 1940-es években formálódott bebop stílust tekinti vízválasztónak. Tudvalevő, hogy a korábban szórakoztató zeneként funkcionáló jazz a swing-korszakban ért népszerűsége csúcsára; az ezt követő, forradalminak minősített kifejezésmóddal belépett a művészi státuszra igényt formáló, a modernitás fokozatos közönségvesztéssel járó korszakába, hogy aztán a ’60-as években a korlátlan szabadságot hirdető free irányzattal eljusson a befogadhatóság határáig. A korszakváltásokat a könyv igyekszik a zenei folyamatok hátterét adó – olykor leegyszerűsített – társadalomrajzzal megvilágítani.

A 22 fejezetre tagolt munka belső arányai, hangsúlyai, értékítéletei néha vitára adnak okot. A szerzők érezhetően idegenkednek a jazz kísérletező, szélsőséges megnyilvánulásaitól, ízlésükhöz a műfaj fő áramának tekintett melodikus, improvizációkban kicsúcsosodó középutas (main stream) vonulat áll közel; olyannyira, hogy a történeti rész zárásaként külön fejezetet szentelnek ennek a játékmódnak. Olyan zene esetében, amelyben a rögtönzés, a pillanatnyiság meghatározó szerepet játszik, és amellyel szemben rendre az újat alkotás kívánalma fogalmazódik meg, ez a megközelítés egyértelműen konzervatívnak nevezhető.

A büszkén vállalt álláspont kellő szakmai megalapozottsággal indokolható volna, ha az érvelés súlyát nem csökkentenék fogalmi zavarok, ténybeli pontatlanságok és – a sokszor élvezetes, plasztikus nyelvezet ellenére – fésületlen mondatok, magyartalan szófordulatok. Valamiféle sietség érhető tetten a szöveg megformálásában, mintha a szerzők nem olvasták volna el egymás előző bekezdéseit; gyakoriak az átfedések, az ismétlődések. Kétségtelenül nehéz egyes kifejezések magyar megfelelőjét megtalálni, de a „cutting contest” gyakorlatát mészárlóversenynek (zenei párbajról van szó), a straight ahead előadási gyakorlatot (középutas jazz) egyenesen előretörő zenének, a drive-ot (lendület, tempó, húzás) meghajtásnak fordítani elhibázott vállalkozás.

A jazz történetét évtizedeken át beárnyékolta a faji szegregáció; erről szólva bizonytalanság mutatkozik a „néger” a „fekete” és az „afro-amerikai” szavak használatában. S ha már ez a téma: érthetetlen, miért történik említés egyes előadók zsidó származásáról, miközben mások hátteréről nem esik szó; mint ahogy aránytévesztés az európai jazz néhány jellegzetes előadójára kitekintő, Zipernovszky Kornél által írt zárófejezetben a náci uralom időszakának és a hányatott életű, de jazztörténeti szempontból jelentéktelen Eddie Rosner tevékenységének szentelt terjedelem is.

Mélyrehatóbb szerkesztői beavatkozás elejét vehette volna a kifogásoknak, és akkor fenntartás nélkül ajánlhatnánk a szándékaiban méltánylandó, zenei példatárával kalauzként szolgáló, megvalósításában fenntartásokra okot adó könyvet a jazz-zenével ismerkedni kívánó olvasók figyelmébe.

(Kerekes György–Pallai Péter: A jazz évszázada. Fidelio Média Kft., Budapest, 7900 forint.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.