A közösség megtartó ereje

Palóc Madonnák című műsorával ünnepli negyvenedik születésnapját a Nógrád Táncegyüttes.

Alapítása 40. évfordulóját ünnepli a salgótarjáni Nógrád Táncegyüttes Palóc Madonnák című, rendhagyó, a Zenthe Ferenc Színházzal koprodukcióban megalkotott néptánc-koreográfiájával, amellyel a nők áldozatvállalásáról, a házasságot, a családot összetartó feleségekről, anyákról, a női princípiumról mesél. A produkció palóc költők verseire, palóc népzenére és néptáncra épülve vall a régi palóc asszonyokról: a palóc Madonnákról.

– A Palóc Madonnák ötlete közel öt évvel ezelőtt merült fel bennem, amikor úgy éreztem, valahogy fel kellene hívni a nők figyelmét arra, hogy magukra sokkal jobban figyeljenek, és fedezzék fel azt a fontos szerepet, amire csak ők képesek: a családi tűzhely melegét nekik kell megtartani – fogalmaz Szabó János, a Nógrád Táncegyüttes vezetője.

Negyven évről azt mondják, egy emberöltőnél is több, és annak a titka, hogy eddig fenn tudott maradni az együttes az, ami ebből a társadalomból is hiányzik: a közösség. Az ember arra teremtődött, hogy közösségben éljen, és igazán kifejezni magát is csak ebben tudja: sírni lehet egyedül, bár nem érdemes, de örülni viszont csak közösségben lehet – mondja lapunknak Szabó János. – Kezdettől ez volt az együttesünk motorja, azonban amióta én vezetem, tudatosan is arra helyezem a hangsúlyt, hogy a táncosok ne csak azért jöjjenek be, mert táncolni szeretnek, hanem azért is, mert jól érzik magukat együtt.

Ebből az együttlétből tartós barátságok alakultak ki, ami miatt korosabbá vált az együttes. Amikor átvettem 2001-ben, tizenkilenc év volt az átlagéletkor, most huszonhat – teszi hozzá, majd arról is beszél: Budapestről, Szegedről, Debrecenből visszajárnak az egyetemisták, főiskolások, és nem sajnálják az időt a próbákra, hiszen ez alatt feltöltődnek. Persze, ennek egyik oka az, hogy a próbák nemcsak a táncról, de az emberi kapcsolatokról is szólnak, ráadásul a Nógrád Táncegyüttes székházában folynak a városi táncházak is. Aki pedig már egyéb teendői miatt nem tud rendszeresen részt venni a próbákon, a táncházakba visszajárva találkozhat a régi barátokkal.

Ez a hozzáállás, a közösségépítés és a patriotizmus az elvándorlás problémáin is segíthet, de legalább mérsékelheti a folyamatot, ami Salgótarján és környéke szempontjából különösen húsba vágó kérdés. – A Nógrád Táncegyüttes nemcsak Salgótarjánban, de egész Nógrád megyében élen jár ebben, éppen a közösség megtartó erejével, hiszen nemcsak visszajárnak a fiatalok, de a baráti kapcsolatoknak köszönhetően igyekeznek a környezetükben elhelyezkedni, családalapítás után letelepedni, és ebben mi is próbálunk segíteni, szerencsére támogatóink is akadnak – fogalmaz az együttes vezetője.

A Nógrád Táncegyüttest a szakma a palóc kultúra képviselőjének és tudójának tartja. Négy évtized alatt olyan falvakat tudtak felvonultatni és felrakni a színpadra, amelyekről azelőtt a kutatók sem hallottak. Ennek részben az is az oka, hogy a táncosoknak csak egyharmada salgótarjáni, a többség a környező falvakból jár be, sőt Szabó János azt is elmondja, van, aki negyven kilométert utazik a próbákra. Ők a saját falvaik hagyományait is hozzák magukkal, illetve pontosan tudják, kitől és mit érdemes gyűjteni.

Más forrásból is kerül vissza palóc anyag: mint megtudjuk, Kovács József például a Nógrád Táncegyüttesből került a Magyar Állami Népi Együttesbe, és ott találkozott egy vizslási gyűjtéssel, amelyet most egykori táncegyüttese számára is szeretne feldolgozni. – Akkor tudunk a jövőbe tekinteni, a jelenben élni, hogyha megvan a megfelelő múltunk hozzá. Olyan fa nincs, amelyik gyökér nélkül megállna a földön – sorolja a közhelynek tűnő, ám nagyon is lényeges tapasztalatokat Szabó János, aki azt is elmondja: bár a palóc hagyományok éltetését és továbbadását tekintik elsődleges feladatuknak, természetesen a többi néptáncegyütteshez hasonlóan repertoárjuk a teljes Kárpát-medencét lefedi.

A palócok élő és nagyon gazdag hagyománnyal rendelkeznek. Hiába temették ezt a kultúrát sokan, a tereskei Pál Pista bácsi volt az első megdönthetetlen jele annak, hogy a hagyomány él, a nemrégiben a Fölszállott a páva gyermekszériájában győztes Haraszti-ikrek pedig az újabb bizonyítéka annak, hogy a folytonosság sem tűnt el, tovább öröklődik a zene, a tánc. Kubinyi Júlia, a Fölszállott a páva korábbi szériájának énekes döntőse is salgótarjáni, és több mint tíz évig táncolt a Nógrád házában, Lenkó Péter, a Folt zenekar prímása, a legutóbbi Ki mit tud? nyertese Mihálygergén él.

A jövő is biztosított: jelenleg 285 gyermek tanul az együttesnek köszönhetően művészeti iskolai keretek között táncot, szakkör szintjén, illetve az általános iskolai foglalkozásokon további kétezer salgótarjáni és környező falvakbeli gyermeket oktatnak a táncosaik néptáncra. Szabó János elmondja: egyre nő az igény, tavaly egy pályázatnak köszönhetően például közel félszáz iskolába jutottak el Palócokról palócoknak című rendhagyó órájukkal, amelyet hatalmas nyitottság és érdeklődés fogadott a gyermekek részéről.

Jelenleg Salgótarjánban minden általános iskola első két évfolyamán kötelezően órarendben oktatják a néptáncot, de a tervben van, hogy ezt kiterjesztik a teljes alsó tagozatra, és a Klik arról is tájékozódott, hogyan lehetne a középiskolákban is bevezetni a mindennapos testnevelés részeként heti egy tanórában. A folytonosság a családokon belül is biztosított: vannak táncosok, akiknek már az unokájuk is táncol az együttesben.

A jubiláló együttes szombaton Budapesten, a Müpa Fesztiválszínházában este hét órakor ünnepel a fővárosi közönséggel, a Palóc Madonnák című műsorukban a táncosokon kívül a Dobroda Zenekart, Fekete Borbálát, Tintér Gabriellát, Farkas Istvánt, Minik Zoltánt, Szilvási Istvánt, Terék Józsefet és a Zenthe Ferenc Színház művészeit is láthatjuk a színpadon, a darabot Susán Ferenc rendezte.