Mimi kinézete Amy Winehouse-ra hajaz, s bár a kapcsolat kettejük között számomra nem teljesen egyértelmű, annyi tény, hogy a szintén fiatalon meghalt dívát Rodolfóhoz hasonlóan siratta egykori, szintén bohémnak mondható szerelme. Ez persze a mai tizenéveseknek, majd a jövő évadtól az OperaKalandra érkező fiataloknak nem tudom, mond-e még valamit, Amy inkább a húszasok, harmincasok körében ismert. A 14-es karika pedig nagyjából annyit takar, hogy cigarettára gyújtanak a színpadon.
Az első felvonás erőtlensége után a másodikban Boncsér Gergely (Rodolfo) és Sáfár Orsolya (Mimi) kettőse gyönyörű pillanatokkal ajándékozta meg a közönséget, és a bohémek, Haja Zsolt (Marcello), Kiss András (Colline), Nagy Zoltán (Schaunard) és Szakács Ildikó (Musetta) éneke is megfelelt az elvárásoknak. Persze aki Carrerasszal vagy Pavarottival látta, annak az erkelbeli előadás nem jelent különösebb zenei csúcsot, de a Kovács János vezette zenekar nagyon szépen szól, és a szereplőkkel itt is együtt tudunk érezni, az opera ebben a szereposztásban, ebben a miliőben is remekül működik.
(Bohémélet 2.0. Premier. Erkel Színház, február 19. 19.00)
