Az orosz avantgárd és az egyesült forradalmak útjai

Világmegváltó tervek és forradalmi szenvedély a Magyar Nemzeti Galéria orosz avantgárd kiállításán.

A házaspár által megfogalmazott provokatív irány követőinek munkái a Káró Bubi csoportnak szentelt különteremben gyűltek össze. Itt mások mellett Ilja Maskov keleties vonású, szigorú nőalakjaival dúlja fel a fennkölt művészet nyugalmát, míg Koncsalovszkij és Kuprin csendéletei a lázadó mozgalom lehiggadását jelzik. Nem meglepő, hogy Larionovék végül szakítottak a dekadens Nyugat-imádókkal, és kiléptek a csoportból.

Érthető az is, hogy Vaszilij Kandinszkij irányzaton kívüliként jelenik meg a kiállításon. Az absztrakt festészet egyik első képviselője már kész stílus birtokában kapcsolódott az orosz avantgárdhoz, de amikor az autonóm festészet háttérbe szorult, és a produktivista-konstruktivista szemlélet került előtérbe, Kandinszkij visszatért Németországba, ahol korábban kifejlesztette nonfiguratív, pszichologizáló stílusát. Itt látható Improvizáció No. 217. című képével a zenei összhangzatok harmóniáit megidézve szintén a tudatalattit próbálta manipulálni.
Ahogy a tárlat is érzékelteti, a kubistákat különösen a csendélet műfaja foglalkoztatta.

A kubisták és a futuristák máig ható, de gyorsan lefutott áramlatát olyan alkotók munkái jelenítik meg, mint Jakov Pajn, David Sterenberg, a dizájnerként is ismert Ljubova Popova vagy Nagyezsda Udalcova, akinek Konyha című műve a tárlat egyik legfontosabb és legszebb alkotása. Udalcova képe Kazimir Malevics Szuprematizmusával együtt Bázelből érkezett Budapestre, a Beyeler Alapítvány orosz avantgárd kiállításáról. A kurátor elmondta, Malevics szuprematista remekműve azt az univerzális gondolkodást szemlélteti, amelyet más formanyelvvel élve ugyan, de csak Kandinszkij művészetében lehet felfedezni. A tárgyi világtól elvonatkoztatva Malevics olyan összefüggéseket próbált geometrikus jelekkel megfogalmazni, amelyek az univerzum mozgását és lüktetését érzékeltetik.

Az MNG az 1915-ös 0,10 – Az utolsó futurista festménykiállítás című tárlaton készült fotón idézi fel a szuprematizmus irányzatának születését: Vlagyimir Tatlin és Malevics művészi nézeteltérései miatt utóbbi követői külön helyiségben állították ki műveiket. A festészet forradalmi megújításának kultikus helyszínévé vált szuprematista termet belakó képek között pedig  a mester leghíresebb festménye, a Fekete négyzet fehér alapon is feltűnik. A malevicsi képi szigortól idővel eltávolodó alkotók, Olga Rozanova és Alekszandr Rodcsenko élénkebb, vibrálóbb absztrakt kompozíciói már a „szép új világ” művészetének konstruktivista előképeiként gyönyörködtetnek.

Az orosz avantgárd kései, a hagyományos térszemlélettel szakító mérnök-művészi irányzatát Popova és Liszickij grafikái, valamint Tatlin térbeli munkái, például a III. Internacionáléra készített monumentális építményének felnagyított fényképe és népművészeti ihletésű sarokreliefje idézi meg a Nemzeti Galéria tárlatán.