Giotto di Bondone legendás műve egy mozaik, amely a Szent Péter-bazilika számára készült 1300 körül, eredetije a 17. századi átalakításkor elpusztult, ezért is értékes minden másolat. A Navicella azt a jelenetet ábrázolja, amikor Péter elindul a vízen járó Jézus felé, de meginog a hite, és süllyedni kezd. A többi tanítvány a hajóból figyeli a jelenetet. A képről Francesco Berretta 1628-ban készített másolatot, ez olajfestmény. A mű elkészülte utáni száz évből viszont csak három másolatot ismernek: egyet Firenzéből, egyet Pistoiából és egyet Strassburgból.
A Möllner István Alapítvánnyal dolgozó művészettörténész, Papp Szilárd a falfestmény megmaradt figuráiból és azok néhány gesztusából következtet arra, hogy valóban Giotto-másolatról van szó; glóriás alakokat és egy álló Krisztus-figurát is ki lehetett venni korábban a képen – az utóbbiról 2003-ból van fénykép, azóta vélhetően elpusztult. Láthatók még a vitorlák és az árboc részletei. A templom Szent Péter titulusú volt, a művészettörténész ezért úgy véli: egy Szent Péter-festményciklus része lehetett a feltételezett Navicella-másolat. A másolatot készítő festők Giotto művéhez többé vagy kevésbé hasonló kompozíciót hoztak létre, az alapítvány szerint a kiszsolnai kép hű másolata az eredetinek.
A szakemberek az ezredforduló táján figyeltek fel a falfestményekre, és korábban is volt már művészettörténész, aki felvetette, hogy esetleg Giotto-másolatról van szó. Szabó Tekla 2010-ben jelentetett meg erről tanulmányt. A festmény azóta is pusztul, tehát egyre kevesebb az esély, hogy valaha a mostaninál nagyobb bizonyosságot szerezzenek a kutatók. Ha valóban Giotto képének másolata, akkor a kiszsolnai falfestmény meglehetősen korai másolat lenne a kultikus alkotásról.
A kiszsolnai középkori plébániatemplom a 15. század első felében épült. Az 1600-as években került az evangélikus egyházhoz, ekkor a középkori falfestményeket lemeszelték. A szászokat a második világháború után kitelepítették, helyükre román telepesek érkeztek. Az evangélikus gyülekezet 1976-ban halt ki, a templom azóta áll elhagyottan. A falfestmények jelenléte akkor tűnt fel a szakembereknek, amikor a romló állapotú templom faláról lepergett a meszelés.
A Möller István Alapítvány örökségvédelemmel kapcsolatos kutatásokra jött létre. Egyebek között a Mezőség építészeti örökségét is kutatják, dokumentálják, és vizsgálják azt is, hogy milyen módon és mennyit lehet megmenteni ebből az örökségből – például a kiszsolnai templomból, amelynek jelenleg már csak a falai állnak. A templom a besztercei önkormányzat tulajdona.
Sarkadi Márton, az alapítvány képviselője budapesti sajtótájékoztatón elmondta: a besztercei múzeum is próbálkozott már azzal, hogy forrást szerezzen a templom megmentésére, egyelőre azonban nem járt sikerrel. A falfestmény néhány részletét azonban restauráltatták, és a múzeumban őrzik.
A fogyatkozó magyar lakosság és az egykori szász falvak eltűnése miatt sok az elhagyott templom Erdélynek ezen a részén. Az alapítvány munkatársai szerencsésebbnek tartják azt, amikor a román ortodox gyülekezet nem új templomot épít, hanem ezeket a középkori templomokat kezdi el használni. Bár ez is bizonyos átalakítással jár, ez elhanyagolható ahhoz képest, hogy milyen állapotba kerülnek az elhagyott épületek. Kiszsolnán nem így történt, az ortodox gyülekezet új templomot épített a középkori mellé.
Sarkadi szerint az értékes épületek egyszerű karbantartására, fenntartására sokkal nehezebb forrást szerezni, pedig a feladat egyszerűbb, mint helyrehozni egy teljesen leromlott épületet. A döntéshozók mégis inkább az egyszerre véghezvihető, nagy beruházásokban gondolkodnak a nem túl látványos, de annál hasznosabb karbantartás helyett; szerinte a mezőségi épített örökség egy jelentős részénél már ez is elegendő volna.
