Hittel, szívvel, hazaszerettel

A Lajtha-csoport népzenekutató tevékenységét mutatja be a Magyarság Házában nyílt kamarakiállítás.

Az állam végül biztosította a megélhetését is, így az elveihez és kikötéseihez makacsul ragaszkodó Lajtha gyakorlatilag szabad kezet kapott egy népzenegyűjtő csoport megalakításához. Solymosi Tari Emőke felhívta a figyelmet a Lajtha kikötéseiben és az azok elfogadásában rejlő ellentmondás abszurditására. A tudósnak ugyanis engedélyezték az akkor tiltott egyházi anyagok és részben szakrális gyökerű népénekek gyűjtését, ráadásul kutatócsoportja tagjait is szabadon választhatta meg.

A halála után még több mint egy évtizedig működő csoportot Noé bárkájaként is emlegették, mivel alapítója a rendszer üldözöttjeit vette maga mellé. Közéjük tartozott a nemrég elhunyt legendás néprajztudós Erdélyi Zsuzsanna, aki csatlakozása előtt az első női magyar diplomataként lett a rendszer számkivetettje; Rajeczky Benjámin ciszterci szerzetes, zenetörténész; Marosi György ciszterci pap; Fábián László, a munkájától politikai okból eltiltott ügyvéd; valamint az egykori apáca, Tóth Margit népzenekutató, aki Lajtha halála után a Néprajzi Múzeum népzenei gyűjteményének vezetője lett.

A kiállítás a csoport által Sopron és Vas megyében gyűjtött anyagot, főként egyházi népénekeket és hangszeres zenét mutat be. A korábban Erdélyben tevékenykedő Lajtha az egész országra ki akarta terjeszteni a gyűjtést, de haláláig csak ezt a két megyét tudta áttekinteni. „A kiállítás emléket állít a tudósnak, a hívőnek, egy nagyszerű embernek, aki a magyar történelem egyik legnehezebb korszakában hősként végezte a magyar kultúráért vállalt feladatát” – fogalmazott Solymosi Tari Emőke.

A tárlat felvonultatja az írott anyagra támaszkodó népénekek nyomtatott forrásait, énekes- és imádságos könyveit és a lejegyzéseket. Meghallgathatók a fonográfhengereken, magnószalagokon rögzített népénekek, például Lajtha László és Domokos Pál Péter egyes gyűjtései. A kiállításon látható néhány bútor is, amelyeket Lajtha Erdélyből hozott magával, egy filmrészleten pedig Erdélyi Zsuzsanna idézi fel a csoport megalakulását és működését. Térképeken tekinthető át a gyűjtések földrajzi hálózata, felsorakoznak az 1960-as években gyűjtött szakrális tárgyak, és a látogatók néhány népi hangszert is megtekinthetnek a csoport gyűjtéséből.

A Néprajzi Múzeum tulajdonában lévő anyagból a 2012-es Ars Sacra Fesztiválon már rendeztek egy sikeres tárlatot. A Magyarság Házban nyílt kamarakiállítás – szintén Pálóczy Krisztina kurátor rendezésében – március 20-áig látható.