Sikersztorinak minősítette az első Cziffra-fesztivál előkészítését az alapító-ötletgazda Balázs János, és minden bizonnyal a megvalósítás is emlékezetes marad. Nem csoda, elég a zárógála rangos névsorára nézni: Kelemen Barnabás, Kokas Katalin, Vásáry Tamás az első részben, a Záborszky Kálmán vezette Zuglói Filharmónia Balázs János szólójával a második részben. Ez a neves társaság a többi nap művészeivel – mint például Sárik Péter, Malek Andrea, Dráfi Kálmán, Mocsári Károly vagy Hegedűs D. Géza – együtt meghatározó szeletét adják a magyar kulturális életnek.
Furcsa mód annak ellenére működik a Cziffra-örökség, és állnak napról napra többen az ügy mellé, hogy Cziffra György Magyarországon még mindig csak periférikusan ismert. Most négy napig az ő életműve áll a középpontban, és nemcsak művészi szempontból, hanem a tehetséggondozás terén felépített struktúrája is megvalósul. Franciaországban ugyanis, amikor Cziffra annyi itthon kiállt szenvedés után révbe ért, létrehozta saját alapítványát, iskoláját, koncertsorozatát és versenyét, ahol a tehetségeket felkarolta, és amelynek mintájára most a mesterkurzussal egybekötött programsorozatot és az azt ősszel követő zongoraversenyt megszerkesztették. A Liszt-díjas Balázs János maga is Cziffra miatt választotta a zongorát és a klasszikus zenét, nagyapja annak idején bárokban muzsikált együtt a mesterrel.
Balázs tematikus napokban gondolkozott. Tegnap Cziffra repertoárját ismerhettük meg, a ma esti hangversenyen a legendás zongoraművészt barátai és tanítványai, Vásáry Tamás, Mocsári Károly és Dráfi Kálmán idézik meg. Holnap este Sárik Péter, Berkes Balázs és Malek Andrea előadásában Karády Katalin, Mezey Mária és a negyvenes-ötvenes évek örökzöld melódiái, sanzonjai csendülnek fel, valamint Liszt Ferenc Magyar rapszódiái Berki Péter cigányzenekarának improvizációjában: Cziffrának arra az életszakaszára emlékeznek ezzel, amikor 1956 előtt nem állhatott klasszikus színpadokra, és ezért bárokban, lokálokban zongorázott és improvizált, hogy eltarthassa a családját.
