A polgármester esete a valósággal

Nagy port vert fel Pintér Béla új darabja egy magyar politikus élethelyzetéhez fűződő hasonlóságai miatt.

Pethő Tibor
2016. 03. 29. 13:46
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Szerető fia, Péter című, Páger Antal és Várkonyi Zoltán főszereplésével készített 1942-es játékfilmet a cenzúrabizottság hosszú hónapokra dobozba záratta. Állítólag ismert közéleti személyiség interveniált, a filmben ugyanis pontosan magára ismert.

Bár manapság sem a filmeket, sem a színházi előadásokat nem cenzúrázzák, a párhuzam önkéntelenül adódik Pintér Béla átirata esetében. Hiszen a leginkább a bulvársajtó által felkapott „háttér” – az ismert politikus magánéletével fennálló számos hasonlóság – egy idő után fontosabb lett, mint az előadás minőségének kérdése. Részben jogosan; magam sem tudtam függetlenedni a kéretlen beharangozás hatásától.

Ha csupán „a dolgot őt magát nézzük”, s normális körülmények között miért is tennénk mást, a darabról alkotott összkép pozitív. Annak ellenére, hogy ez a Pintér-rendezés is inkább való kamaraterembe, mint nagyszínpadra, s a színészek énekbeszéde bizonyos pillanatokban hagy kívánnivalót maga után.

Pintér Béla, ahogy tőle megszokhattuk, többrétegű, sok szálon futó, egy irányba haladó groteszk közéleti „sorstragédiát” vitt a közönség elé. Különleges atmoszférateremtő erejének titka, hogy az opera műfajának fennköltségét természetszerűleg illeszti össze a darab kisszerűen cinikus mikrovilágával. Ebben a környezetben jelenik meg az éles pontossággal ábrázolt, feltörekvő, elveitől elszakadt, korrumpálódott, meggazdagodott, egyúttal kiégett politikus, az újjáválasztott verőcsényi polgármester (Nagy Ervin). Szerencsés, hogy a rendezés egyszerre viszonyul iróniával, elutasítással s bizonyos empátiával a figurához.

Hiteles a polgármester-feleség (Rezes Judit) és a kick-box-bajnok nő (Jordán Adél) az első nagyobb zátonyon véget érő tragikus szerelme, jól eltalált figura a kampányfőnöké (Bezerédi Zoltán) és a riporteré is (Pálmai Anna).

Hogy érdemes-e a valóságra emlékeztető történetet alapul venni, amelyet élelmes zsurnaliszták pillanatok alatt felderítenek, az már kérdéses. Egyrészt etikai szempontból az: hiszen egyetlen közszereplő disznóságainak ürügyén sem vonható reflektorfénybe az apolitikus családi kör. Másrészt éppen ennek következtében maga a darab lényege veszhet el: fontosabb lesz a pletyka, mint az előadás lényege, vagy a pellengérre tűzött visszásság. Zárójelbe kerül a hiteles közeg, az erkölcsi tanulság pedig az ujjal mutogatás gesztusára szűkül le.

(A bajnok. Katona József Színház. Rendező: Pintér Béla.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.