Nagyjából másfél milliárd forinttal kevesebb volt a fikciós művek forgalma 2015-ben, mint az előző évben. Ebben a kategóriában a szépirodalom is benne van, de mivel a könyvkiadók egyben jelentik be az összes fikciós művet, és a szépirodalom meghatározása amúgy sem egyértelmű, ezért csak találgatni lehet, hogy mit jelent ez a csökkenés a szépirodalom szempontjából.
Keresztury Tibor, a felmérést készítő Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) az igazgatója szerint a tapasztalatok alapján nem a minőségi irodalom iránt csökkent a kereslet, inkább a gyengébb minőségű fikciós irodalom iránt, ez okozza a visszaesést. Ez azonban csak feltételezés. Tavaly egy könyvkiadóval és -terjesztővel kisebb lett a magyar könyvpiac, ráadásul a csődbe jutott Ulpius-ház is főleg fikciós művekkel, ezen belül is nagy példányszámú szórakoztató irodalommal foglalkozott. Kocsis András Sándor, az MKKE elnöke szerint azonban a cég kiesése nem magyarázza meg a jelentős csökkenést.
Szintén nincs magyarázat a hétmilliárdos piaci tankönyvforgalomra. Az MKKE becslései szerint ez a teljes tankönyvforgalom (az államit is beleszámítva) 40 százaléka. Ez rendkívül magas szám lenne azután, hogy a tankönyvkiadás államosítása miatt a közoktatási tankönyveket nem a szabad piacról szerzi be a legtöbb intézmény. Hogy mit soroltak a könyvkiadók bevallásukban a tankönyvekhez, és mit vásárolhattak az iskolák vagy a szülők valójában a piacról, arra nem tudott választ adni sem az MKKE elnöke, sem az igazgató. A könyvkiadók adatszolgáltatása ugyanis csak a példányszámokra és meghatározott kategóriákra terjed ki, arra nem, hogy ezek konkrétan milyen könyveket tartalmaznak.
Ráadásul a kiadók adatszolgáltatása önkéntes, az egyesülés nem tudja ellenőrizni, és nem is bírálhatja felül az adatszolgáltatást. A piaci tankönyvforgalomba beleszámítanak a nyelvkönyvek, az alapítványi és a nemzetiségi iskolák nem állami tankönyvei, de ez sem magyarázná meg, hogy miért a szabad piacon zajlott a tankönyvforgalom majdnem fele.
