Felvették a rákkal a küzdelmet a punkok

Jótékonysági koncerttel támogatták barátjukat, 18 csapat gyűlt össze.

Igaz, talán nem is annyira lehetett kisebb rendezvénynek nevezni a szombatit sem: már a fél hatra meghirdetett kapunyitás után nem sokkal másfél órás sor alakult ki, így hiába érkezett valaki hatra, csak remélhette, hogy végül bejut az eseményre. (Végül telt házas is lett a buli, és a kommentek tanúsága szerint többeket már nem tudtak beengedni.) A kezdés után nem sokkal fellépő, egyébként izgalmas hardcore zenéket játszó Hanoiról és Rivers Run Dryról így könnyű volt lemaradni, de a koncert falára posztolt képek alapján volt, aki a problémát ötletesen megoldotta. Élő stream végig ment ugyanis a buliról, innen követte a fellépéseket Mező is, aki sajnos nem tudott ott lenni a Dürer Kertben.

Az első fontosabb fellépő szerencsére fél kilenc előtt nem sokkal érkezett: a Nesze már lassan nyolc éve nem létezik, így számtalan rajongónak most volt lehetősége először látnia is őket. Kicsit a Hátsó Szándékhoz lehet hasonlítani őket, fel is dolgozták egy számukat: az átlagnál némileg melankolikusabbak a számaik, szövegeik pedig az elidegenedésről, a közösségek fontosságáról, társadalmi kérdésekről szólnak, Örökség címmel pedig egy igen kemény, a társadalmi-családi körforgásból való kilépés gyakori lehetetlenségéről szóló dalt is összehoztak. „A szó a lényeg, a zene csak zaj” – így foglalhatnánk össze a csapat ars poeticáját A zenekar játszik tovább c. szám alapján, a leglátványosabb közösségi bemozdulás pedig talán az ő koncertjük alatt volt látható.

A lendületes, slágeres és könnyebben befogadható punk nótákat leginkább a The Snobs prezentálta később az este során, míg a többség inkább a hardcore felől érkezett, így a zúzósabb fellépők kerültek többségbe. De a sokszínűségre igazán nem lehetett panasz: ska zenét is lehetett hallani a már említett PASO-tól és a Last Minute-től, míg mondjuk a Bridge To Solace dallamosabb, metálosabb zenét játszik, a Tisztán a Cél Felé pedig jóval inkább prezentálja a dühös, egyszerű hardcore muzsikát.

A közösségen belüli sokszínűséget, nyitottságot pedig jól példázta, hogy a The Snobs lendületes vallásellenes száma után nem sokkal már az egri hardcore csapat frontembere üvölthette a „dühös vagyok, mert azt mondjátok, hogy nincsen Isten, // dühös vagyok, mert az mondjátok, hogy ne is keressem” sorokat. Mint utóbbiak koncertje alatt elhangzott egyébként, az énekes, Hajdú „Gulab” Zoltán volt az egyetlen, aki azt mondta a szervezés közben, hogy imádkozik Mezőért, amit jólesett hallani a többieknek is. De a sokadik énekesnővel előálló The Snobs fellépése is olyan volt, amilyennek egy vérbeli punk koncertnek lennie kell: a végén előkerülő „antifascist action” zászlók, fasizmus, rasszizmus és háborúk ellen felszólaló szövegek, dühös, lendületes kiállás.

Tizennyolc fellépővel persze nem jutott sok idő senkinek, tizenöt-húsz perces játékidők voltak, de szerencsére a hosszú idő után fellépő Neszére és Bridge To Solace-re így is több idő jutott, hiányérzet talán nem lehetett a fellépésük után. Utóbbi csapattól elhangzott a végén az egyik legismertebb szám is, a The Dead and the Unknown: Jakab azzal vezette fel, hogy most eljött az anyukája is, ha már a 2002 és 2010 közti fennállás alatt egyszer sem láthatta őket. Amikor pedig ennek a számnak a klipje lement a Viva TV-n, izgatottan hívta az ismerőseit, hogy a fia lesz látható a csatornán.

Az utolsó zenekar, a dUNA előzetesen kettőre lett ígérve, de végül kisebb csúszás is volt, így tényleg elismerés illette azokat, akik megvárták a zárókat is. Igaz, a melankolikusabb hardcore/screamo zenét (korábbi besorolásuk alapján chaospopot) játszó csapatot, és főleg In-Motions című, 2007-es albumát felvételről jobb is hallani. (A Nyugdíjas Rekviem szövege kimondottan szép, míg a Drezda bombázásáról szóló Dresden kellő súllyal adja vissza a borzalmat.)

A szervezésben vállalt szerepéért többször is kiemelték a Nesze dobosát, Koncz Tibort – mi pedig hozzátehetjük, hogy akinek ilyen barátai vannak, az remélhetőleg tényleg biztonságban érezheti (majd) magát.