Igaz, talán nem is annyira lehetett kisebb rendezvénynek nevezni a szombatit sem: már a fél hatra meghirdetett kapunyitás után nem sokkal másfél órás sor alakult ki, így hiába érkezett valaki hatra, csak remélhette, hogy végül bejut az eseményre. (Végül telt házas is lett a buli, és a kommentek tanúsága szerint többeket már nem tudtak beengedni.) A kezdés után nem sokkal fellépő, egyébként izgalmas hardcore zenéket játszó Hanoiról és Rivers Run Dryról így könnyű volt lemaradni, de a koncert falára posztolt képek alapján volt, aki a problémát ötletesen megoldotta. Élő stream végig ment ugyanis a buliról, innen követte a fellépéseket Mező is, aki sajnos nem tudott ott lenni a Dürer Kertben.
Az első fontosabb fellépő szerencsére fél kilenc előtt nem sokkal érkezett: a Nesze már lassan nyolc éve nem létezik, így számtalan rajongónak most volt lehetősége először látnia is őket. Kicsit a Hátsó Szándékhoz lehet hasonlítani őket, fel is dolgozták egy számukat: az átlagnál némileg melankolikusabbak a számaik, szövegeik pedig az elidegenedésről, a közösségek fontosságáról, társadalmi kérdésekről szólnak, Örökség címmel pedig egy igen kemény, a társadalmi-családi körforgásból való kilépés gyakori lehetetlenségéről szóló dalt is összehoztak. „A szó a lényeg, a zene csak zaj” – így foglalhatnánk össze a csapat ars poeticáját A zenekar játszik tovább c. szám alapján, a leglátványosabb közösségi bemozdulás pedig talán az ő koncertjük alatt volt látható.
