Eva (Radnay Csilla), aki egy vidéki lelkésszel, Viktorral (Széll Attila) él egy eldugott svéd szigeten, a karácsonyi időszakra meghívja magukhoz rég nem látott anyját, a neves zongoraművészt, Charlotte-ot (Udvaros Dorottya). Az anya csak a megérkezésekor szembesül azzal, hogy Eva gondozza értelmi fogyatékos testvérét, Helenát (Fodor Annamária), akit még Charlotte adott intézetbe. Ám nem csak ez a helyzet okoz kettejük között feszültséget.
Felszínre törnek Evából a gyermekkora óta elfojtott érzelmek, a ki nem beszélt fájdalmak, például hogy anyja nem volt ott az unokája születésénél és a temetésén sem. Eva számára a zongoraművésznő nem más, mint egy önző, szörnyeteg anya, aki elsorvasztja maga körül az embereket. Bármennyire próbálja is magára erőltetni, képtelen a megbocsátásra, önmagát taszítja nyomorba.
„Meg kell tanulnom élni, mindennap ezt gyakorlom. A legnagyobb akadály az, hogy nem tudom, ki vagyok, sötétben tapogatózom. Ha valaki szeretne és elfogadna olyannak, amilyen vagyok, talán végre szembe mernék nézni önmagammal” – ír erről a könyvében.
Charlotte művészként sikert sikerre halmozott, anyaként azonban megbukott, hisz ugyanazokat a hibákat követte el újra és újra, amelyeket a szülei vele szemben. Habár egy sikertelenebb periódusban maga mögött hagyja a színpadot, hogy gyermekeivel lehessen, de rövid időn belül rádöbben, ez nem az ő világa. Charlotte legnagyobb tragédiája, hogy nem ismeri a szeretet nyelvét. „Én tulajdonképpen semmit nem tanultam meg a szeretetről. Csak a zene adott lehetőséget, hogy kifejezzem önmagam” – fogalmazza meg ő maga.
Vörös Róbert képes túllépni Bergman legendás filmjén, rendezésében a történet önálló életre kel. Tökéletes pontossággal, megfelelő ritmusban építette fel a két nő közötti konfliktus kirobbanását, filmszerűen csúsztatja össze a jeleneteket, olykor pillanattöredékeket. Rendezése figyelemre méltó.
Udvaros Dorottya és Radnay Csilla játéka megrázóan valóságos. Eva kisebbrendűségi érzését, állandó szorongását, érzelmi labilitását Radnay minimális, de tűpontos gesztusokkal rajzolja meg. Charlotte Udvaros játéka nyomán nem más, mint egy felszínes, önmagának is folyton hazudozó asszony, aki az érzelmekkel szemben a legkönnyebb utat, a menekülést választja. Az Udvaros által eljátszott karaktert ennek ellenére sem lehet egyértelműen bűnösnek tekinteni.
Fodor Annamária pár pillanatra tűnik fel a színen, de jelenléte annál erősebb. Felkavaróan játssza el a halmozottan sérült lány érzelmi kitöréseit, mellette Széll Attila is hitelesen alakítja az egyszerű lelkületű férjet.
