Fidel Castro forradalma után megállt ugyan az idő Kubában, de mára ott is felgyorsult a történelem. Úgy tűnik, az ország fél évszázaddal az 1962-es rakétaválság után is színtere civilizációs sorskérdéseket eldöntő eseményeknek. Alig egy hónapja két keresztény egyház csaknem ezeréves fagyos viszonyának a végére került itt pont Ferenc pápa és Kirill pátriárka találkozásával, miközben az amerikai–kubai viszony egy éve zajló enyhülése is újabb fokozatba kapcsolt: Barack Obama személyében 1928 óta először látogat amerikai elnök a szigetországba. A március végén esedékes hivatalos vizitet néhány nappal később a Rolling Stonesé követi majd.
Jaggerék húsvéti havannai fellépése szintén a történelmi események sorába kívánkozik, hiszen utat nyithat a rock más külföldi sztárbandái előtt abban az országban, ahol a kommunista rezsim – különös figyelemmel a Beatlesre, Elvis Presley-re és persze a Stonesra – betiltotta, illetve évtizedekig cenzúrázta a rockzenét. Bár egy 1979-es fesztiválon Billy Joel, a John McLaughlin, Jaco Pastorius, Tony Williams alkotta Trio Of Doom dzsesszformáció és a könnyedebb stílusok képviseletében más külföldi sztárok is felléptek a kubai fővárosban, élő rockzenéről ott akkor még nem eshetett szó. Az enyhülés első és legbiztosabb jele az volt, amikor Castro személyesen avatta fel John Lennon bronzszobrát Havannában, beszédében pedig a néhai zenészt méltatva ilyeneket mondott: „Nagyon sajnálom, hogy korábban nem ismertelek.”
Ezek után több híres és hangos külföldi – javarészt deklaráltan baloldali vagy ateista – rockzenekar megfordult az országban: a walesi Manic Street Preachers 2001-ben, a Rage Against The Machine és a Soundgarden zseniális zenészeiből összeállt supergroup, az Audioslave 2005-ben, a brazil thrash metal horda, a Sepultura pedig 2008-ban.
A Rolling Stones tehát nem az első, bár kétségtelenül a legnépszerűbb rockzenekar, amely felléphet Castro országában. Ugyanakkor ők az első világhírű nyugati rockbanda, amely átlépte a vasfüggönyt: 1967 áprilisában két koncertet is adtak Varsóban. Jaggeréket mindenhova ügynökök követték, és nem engedték ki a szállodából sem, miközben az utcán zavargások törtek ki, mert a párt az összes jegyre rátette a kezét.