Rock ’n’ roll a vasfüggöny mögött

A Rolling Stones Kubában lép fel, ennek apropóján szedtük össze a hasonló történelmi koncerteket.

A káderporontyok – hiába a párt intelmei – Keith Richards megvető odamondogatásai ellenére is révületbe estek a zajos imperialista bűbájtól, aminek következményeként egy évtizedig nem kerülhetett sor hasonló jeles eseményre Lengyelországban. Budapesten ebben az évben adott koncertet a Spencer Davis Group, aminek ’56 óta nem tapasztalt – és a forradalmat éltető skandálásokkal kísért – utcai csetepaté lett a következménye a kivezényelt rendőrök és a „huligánok” között.

A Stones aztán Jugoszláviába tett kitérőt európai turnéján: Zágrábban szintén duplázott, az 1976. június 21-én és 22-én adott koncertek pedig hatalmas sikerrel, különösebb rendbontás nélkül zajlottak le Tito országában. A zenekar ott volt a kelet-európai rezsimek összeomlásakor is: 1990-ben Václav Havel meghívására Prágában váltott ki eufóriát a Strahov-stadion közönségéből – köztük 15 ezer magyarból –, majd Berlinbe is átugrott, hogy kirúgja a falból az utolsó téglákat.

Roger Watersnak a Potsdamer Platzon tartott, gigantikus A fal koncertjét, az addigi idők legnagyobb rockfellépését azonban a Rolling Stones sem múlhatta felül. A Pink Floyd tagja 200 ezer ember előtt állt a színpadon – mások mellett a Scorpionsszal, Sinéad O’Connorral és Bryan Adamsszel – 1990. július 21-én. További félmillió ember a környező utcákból nézte az eseményt, amelyet 35 országban sugározták élőben a televíziók 500 millió embernek.

Minden idők talán legnagyobb nézőszámát hozta, bár a politikai események tükrében talán érthető módon feszültebb hangulatban zajlott a moszkvai Monsters of Rock fesztivál 1991 augusztusában. A Pantera, a The Black Crowes, a Metallica és az AC/DC fellépése több mint másfél millió embert – köztük több ezer egyenruhást – mozgatott meg a Tusino repülőtéren.

Oroszországban néhány nappal korábban zajlott az a katonai puccskísérlet, amely visszaállította volna a kommunizmust. A rekonkviszta nem jött össze, mint ahogy a csúcskorszakukat élő nyugati együtteseket sem fenyegette a bukás veszélye. Azóta sem okoztak olyan eksztázist közönségüknek, mint akkor és ott, a néhai Szovjetunió első és legnagyobb szabadtéri rockfesztiválján.