A fa, melynek árnyékában Erkel komponált

Erkeltől a megújult Almásy-kastélyig: riportsorozat Gyuláról, a kultúra szigeterődjéről.

Gyula tehát jócskán kiveszi részét az európai kultúrtörténetből, annak ellenére, hogy Görgényi Ernő polgármester úgy fogalmaz, ha valakit ma megkérdezünk, mi jut eszébe Gyuláról, három szót mond: gyulai fürdő, gyulai vár, gyulai kolbász. A városvezetés természetesen ezekre is büszke, mintegy félmillió vendégéjszakával dicsekedhetnek, és újabban például közfoglalkoztatás keretében helyben termesztik még a paprikát is a méltán híres gyulai kolbászhoz, de azért arra törekednek, hogy a kiváló turisztikai adottságokkal bíró kisvárosba kulturális értékei miatt is egyre többen látogassanak el. Mindezt komoly beruházásokkal ösztönzik, amelyeknek egyik legnagyobb erénye, hogy a korral haladó, minden szempontból előremutató, XXI. századi multimédiás eszközökkel megtámogatott kiállítóterekben gondolkoznak.

A vár tárlata is jó ideje interaktív már, a márciusban átadott Almásy-kastély pedig egész Kelet-Európa legmodernebb kiállítását tárja a látogatók elé. Nemcsak a látványosság a szempont, hanem a fenntarthatóság is, amely nem merül ki az anyagiakban: az Almásy-kastélyt geotermikus fűtéssel látták el, és bíznak abban, hogy egyszer majd az áramellátásáról is napenergiából gondoskodhatnak.

A városvezetés további tervei között szerepel a kastélyban egy állandó Munkácsy-kiállítás, amelyet nem képtárként képzelnek el, hanem interaktív, a hely szellemére koncentráló bemutatóként. A történet azonban itt nem áll meg. Görgényi Ernő úgy fogalmaz: a kastély és a kastélypark régészeti feltárása, felújítása és a március 18-án megnyílt kiállítás csak egy állomás abban a projektben, amely a gyulai Szigeterőd visszaállítását tűzte ki célul. Erre most készülnek pályázni, és bár nem kevés pénzbe kerülne a Fehér-Körös visszaterelése eredeti medrébe, a fejlesztésekkel együtt önfenntartó, rendkívül modern és időtálló, komplex centrum jöhetne létre, olyan minőségben, amely akár a világörökség részévé is tehetné Gyulát, de mindenképpen „feltenné Európa térképére”.

Bár a kastély is jócskán bővelkedik eredeti berendezési tárgyakban, és népszerű turistacélpont a korhű enteriőrrel büszkélkedő Százéves cukrászda, Görgényi Ernő a kevésbé ismert Ladics-ház jelentőségét is kiemeli. Ez a polgárház a XIX. század elejének tipikus barokk jegyeit viseli magán, és érdekessége, hogy életjáradékkal a teljes eredeti berendezéshez hozzájutott a város. Kiállítóterében az 1830–1880 közötti biedermeiert, a Lajos Fülöp-féle neobarokk-romantikus időszakot és az eklektika neoreneszánsz és a neocopf korszakát ismerhetjük meg a gyulai polgári élet stílbútorai között.

A Himnusz zeneszerzője, Erkel Ferenc nevét a gyulaiak jól ismerik, a városban számtalan intézmény viseli a nevét. Az Erkel-emlékház a szülőházban található, amely nem más, mint az egykori németgyulai kántor- és iskolaház. Ennek a felújítása az Erkel-bicentenáriumhoz kapcsolódva valósult meg, öt éve adták át mai formájában, amely modern, látogatóbarát kiállítást kínál, és kisebb hangversenyek megrendezésére is alkalmas. Erkel ügye persze Munkácsyéhoz hasonlóan össznemzeti ügy, és egyetlen város önmagában nem tudja világhírig vinni nagyszerű szülöttjét, ám törekvéseik találkoznak a Magyar Állami Operaház jelenlegi vezetésének elképzeléseivel. Ókovács Szilveszter főigazgató ugyanis elkötelezett híve Erkel munkásságának és a maga területén igyekszik is a kultuszát ápolni.

Bár a Bánk bán Los Angeles-i bemutatója néhány éve nem valósult meg, maga Plácido Domingo mondta a Shakespeare-estély előtti sajtótájékoztatóján: továbbra is szándékában áll, és reméli, hogy sikerül megszerveznie a tengerentúli előadást. Erkelről ugyanis méltatlanul kevés szó esik tőlünk nyugatabbra, holott művészete amolyan összekötő kapocs Liszt és Bartók között, tulajdonképpen úgy is fogalmazhatunk, hogy Erkel ismerete nélkül sem Liszt, sem Bartók életműve nem érthető meg teljes mélységében. Maga Erkel is ezer szállal kötődik a három hete látogatható Almásy-kastélyhoz, amelynek ura a zeneszerző idejében a Wenckheim család volt. Ők hívták meg Gyulára az Erkeleket; Erkel Ferenc édesapja, aki tanítóként, kántorként és karnagyként is tevékenykedett a városban, a kastély zenei életében is részt vett. A zeneszerző e kastély parkjában sokat komponált, annak a fának az elhalt törzse, amely alatt olyan nagy művek születtek, mint a Bánk bán, ma is látható.

Ugyan Erkel Ferenccel nem foglalkozik az Almásy-kastély kiállítása, nyugodtan mondhatjuk, nincs még egy olyan kiállítás ezer kilométeres körzetben, de talán az egész világon sem, amely olyan mindenre kiterjedő módon mutatná be a kastélyok lakóinak életét, mint az új gyulai tárlat. A XXI. század multimédiás lehetőségeit minden képzeletet felülmúló módon kihasználva itt nemcsak a főúri világot, hanem a teljes cselédség munkáját megismerhetjük, a cipőpucolás pontos menetétől kezdve a mosási praktikákon át a korabeli receptekig.

Tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy a teljességre törekszenek, olyan apró részleteket is bemutatnak, mint a cselédség hierarchiája, az egyes korszakok ruházatának változásai, a főzési technikák fejlődése, de azt is megtudhatjuk, hogy a tizenhárom aradi vértanúból tízet innen, a kastélyból kísértek Aradra, a magyar Golgotára.