Helyreigazítás címmel írt dalt Kovács Ákos, amelyben a magyar újságírókat kritizálja. A Demjén Ferenccel előadott szerzemény szerint „Mi döntjük el minden reggel, ki a jófej és ki a tetű / Elnézést kérnünk soha nem is kell, de ha mégis: apróbetű.” A dal ihletforrása feltehetően egy az Indexen közzétett helyreigazítás, amelyet Ákos kért a hírportáltól. „Valótlanul állítottuk, hogy Kovács Ákos a Fidesz egyik kedvenc udvari kobzosa” – írták, amit a Kossuth-díjas zenész zokon vehetett.
Mint arról számos sajtóorgánum beszámolt, az énekes tavaly év végén komoly felzúdulást váltott ki egy a nők szerepét minősítő tévéinterjújával. Decemberben az Echo TV-n ugyanis annak a véleményének adott hangot: „a nők dolga nem az, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak, hanem a női princípium beteljesítése, valakihez tartozni, valakinek gyereket szülni”. A botrányt követően a Telekom szerződést bontott pártfogoltjával, a szponzort pedig emiatt pellengérre állította több kormánytag, úgymond a véleményszabadságot féltve. Az Index helyreigazítása is az Ákos-botrányról szóló cikk nyomán született meg.
Ákos a YouTube-csatornáján tegnap tette közzé a Helyreigazítás című dal teljes változatát. „Valótlanul állítottuk, hogy Isten velünk vonul / Valótlanul állítottuk, de elfogulatlanul / Tudod, a talpra magyar meg a hív a haza / Már nem elég trendi, nem elég laza. Mi döntjük el minden reggel, ki a jófej és ki a tetű / Elnézést kérnünk soha nem is kell, de ha mégis: apróbetű / Sajnos hiába volt minden kavar / Kobzán a dal magára vall” – szól az Ákos-féle nóta, amelyben Demjén Ferenc is énekel. Mint a Class FM-ben Ákos elmondta: Demjén a könnyűnek is mondott műfaj képviselői közül elsőként állt ki mellette, a dal címe pedig remélhetőleg önmagáért beszél.
Megkerestük Pataky Attila rockzenészt, Kovács Zoltánt, az Élet és Irodalom főszerkesztőjét, Murányi Andrást, a Népszabadság főszerkesztőjét, Szécsi Noémi írót és Térey János költő-írót, hogy reagáljanak az új Ákos-dalról a Magyar Nemzetnek.
Természetesen megkerestük Ákost is, az ő reakcióit külön cikkben dolgoztuk fel, ezt itt tudják elolvasni.
Pataky Attila, rockzenész: „Ez a dalszöveg bájos mondóka ahhoz a végtelen cinizmushoz képest, amit a liberális oldaltól el kell viselni. Itt, a saját hazánkban. Ákos korábbi, nőkkel kapcsolatos megjegyzésének csak a liberális oldal véleményemberei, az újságírók egy szűk csoportja esett neki.
Egy kiragadott mondat végtelenül rosszindulatú megközelítéséről beszélünk.
A »feddhetetlenek« ugatása engem nem érdekel, még Ákos esetében sem. Nemrég épp róluk, a liberális idiótákról írtam egy nótát Liberóták címmel, amely szintén nagy botrányt kavart. Az ATV-ben Havas Henrik és társai fröcsögtek gyűlölködve, pedig csak egy versről van szó.”
Murányi András, a Népszabadság főszerkesztője:
„Slágergyanús.”
Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője: „Vegyük komolyan magunkat meg a címet.
Helyreigazításnak alkalmatlan, mert semmi sem derül ki belőle,
csak azt ismétli a végtelenségig, hogy az újságírók hazudnak. De hát a szerzőnek ezt a véleményét már ismerjük. Ennél több kell.”
Szécsi Noémi, író: „Mindig arrogáns dolognak tartottam, ha valaki nekiesik »az újságíróknak«. Ezt azok csinálják, akik azt gondolják, hogy mindenki fölött állnak.
Nem lehet az újságírókat úgy kritizálni, mint egy masszát, egy gyülevész csapatot,
akik mást sem akarnak, mint beleköpni egy más pozícióban lévő ember levesébe. Akármennyire haragudnék egy újságíróra, nem tudnám elképzelni, hogy általánosságban véleményezzem egy szakma képviselőit.”
Térey János, költő-író: „A sajtó nagy téma, nem is igazán dalba való, talán ezért a puha kifejtés.
Újságíró és újságíró között ég és föld a különbség. Kevés olyan hivatás van, amelyik ennyi stressztűrő képességet és alkalmazkodást igényelne.
Találkoztam olyan sajtómunkással, aki minden kontroll nélkül adta közre a begépelt, nyers anyagot; vagy a riportalany javításait félretéve a saját vázlatát jelentette meg. Olyan is akadt, aki tendenciózusan előnytelen színben próbált meg feltüntetni, s ez ellen egy huszonéves fiatalember még nem mindig tud hatékonyan védekezni. És olyan is volt, aki tűpontos, újszerű és lényeglátó kérdéseivel inspirált, és akivel máig öröm összefutni. Amúgy bevallom, az úgynevezett megmondóemberektől éppúgy ódzkodom, mint a tét nélkül vulgárpolitizáló Kávéházi Konrádoktól.”
