Liszt Ferenc életművére fókuszálnak

Liszt-koncertekkel kezdődik a Budapesti Tavaszi Fesztivál, a budai Várban a cigányzene történetéről nyílik kiállítás.

Liszt Ferenc örök slágerré avanzsált II. magyar rapszódiájával, valamint Bartók Bélának a halála előtt komponált Brácsaversenyével indítja a 36. Budapesti Tavaszi Fesztivált a Budapesti Fesztiválzenekar pénteken a Müpában. A műsorválasztás érthető: a Bartók-év apropója a zeneszerző születésének 135. évfordulója, Liszt pedig 130 évvel ezelőtt hunyt el. A fesztivál ettől függetlenül is minden esztendőben előtérbe helyezte Bartókot és Lisztet, utóbbi életművét tendenciózusan a középpontba állítva.

A hangverseny záróműve John Adams Harmonielehre című darabja lesz, az estet a nemzetközi hírű amerikai karmester, a St. Louis-i Szimfonikusok zeneigazgatója és a Sydney-i Szimfonikus Zenekar vezető dirigense, David Robertson vezényli. Különösen érdekes a brácsaművész szólista is: a boszorkányos technikájáról és mély zenei érzékenységéről ismert litván mélyhegedűs, Julian Rachlin játssza a szólót, aki Kim Kashkashian betegsége miatt ugrott be erre a koncertre.

A Brácsaversenyt Bartók a halála miatt nem fejezte be, a partitúravázlatokat először tanítványa, Serly Tibor készítette el, ezt a változatot adta elő 1949-ben William Primerose, aki a művet Bartóktól rendelte. Később e befejezést – és több ponton átalakítást – a zeneszerző fia, Bartók Péter elvetette. 1992-ben Erdélyi Csaba készített egy rekonstrukciót, amelyet az örökös szintén nem engedélyezett, majd 1995-ben a Bartók Péter, Paul Neubauer, Nelson Dellamaggiore hármas fejezte be a művet. Az elemzők szerint valóban ez a verzió állhat a legközelebb ahhoz, ahogyan Bartók írta volna meg.

A fesztivál harmadik napján, e hét vasárnap Liszt alkotásai szólnak majd a Zeneakadémián, a zeneszerzőről elnevezett téren található zenepalotában, ahol valóban otthon van az életmű: Liszt nyomában címmel szóló zongoradarabokat, versenyműveket hallhatunk, este pedig Liszt-témákra készült improvizációkkal zárul a program. A nap első hangversenyét a koncertsorozat ötletadója, Balog József zongoraművész adja, aki a második koncert szólistájával, Farkas Gáborral arra törekszik, hogy Liszt munkásságának minél több árnyalatát bemutassák.

– Az volt a célunk, hogy ne csupán a virtuóz évekből válogassunk darabokat, hanem minden korszakból adjunk ízelítőt – vallja a műsor összeállításáról Balog József. – Lesznek olyan közismert művek is, mint a program elején hallható Funérailles, de olyan időskori Liszt-alkotások is, mint a Szürke felhők és a Rezignáció, amelyekkel talán egyre többször találkozhat a közönség, de még mindig nem annyira közismertek, mint egy-egy opera-parafrázis – fogalmaz az elmúlt másfél évtizedben a legnehezebb romantikus művek hivatott előadójává vált művész, aki számos rangos magyar és nemzetközi versenyen is sikeresen szerepelt.

– Legalább akkora újító volt, mint Beethoven, de lehet, hogy még őt is túlszárnyalta. A kései munkássága előkészítette a XX. századi zenét, munkásságába foglalva a komolyzenei irányzatok szinte mindegyikét. Az avantgárdtól kezdve Bartók művészetén át a hollywoodi filmzene is elképzelhetetlen volna ma nélküle – vallja Liszt Ferenc életművéről Balog József.

Az elhangzó művek közül nem maradnak ki a Magyar rapszódiák sem, a koncerteken a XIII. és a XII. szólal meg. A szünet után a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Medveczky Ádám karmester vezényletével közreműködik a versenyművek előadásában mindkét programban. Az első, 11 órakor kezdődő, Balog-féle koncerten a Haláltánc és a Magyar fantázia hangzik el, délután háromkor pedig az Esz-dúr és az A-dúr koncertet hallhatjuk Farkas szólójával. Ez az utóbbi koncert tisztelgés Cziffra György zongoraművész emléke előtt is, aki az idén lenne 95 éves.

Szintén Liszthez kapcsolódik, hogy „Húzd rá cigány! A »czigány zene« Liszttől a hungarikumig” címmel nyílik kiállítás holnap a budai Várban, a Szentháromság téren található Magyarság Házában; a magyar cigányzene történetét bemutató tárlat június 30-ig látogatható. Nem a hagyományos cigány népzenére, hanem a városi népies műzenére fókuszál, arra, amely a reformkorban a magyar kultúra számos alkotásának – így Liszt műveinek is – fontos ihlető forrásává és kifejezőeszközévé vált. A kiállítás egyik legfontosabb forrása Liszt Ferencnek A czigányokról és a czigány zenéről Magyarországon című, 1861-ben megjelent könyve.

Mozart Idomeneóját szintén vasárnap, este hattól a Müpában láthatjuk olyan sztárénekesekkel, mint a mexikói Ramón Vargas és az orosz Margarita Grickova, Elektrát a leghíresebb operaházakban főszerepeket éneklő, a Luciano Pavarotti-énekversenyt megnyerő Serena Farnocchia alakítja, Ilia szerepében pedig Baráth Emőkét, a nemzetközi operaéletben is sikeres fiatal magyar szopránt hallhatjuk.